A hálózati kábelek legkorábbi változatai egy ikonikus amerikai izomautó, az 1968-as Chevrolet Corvette „Safari Yellow” árnyalatát kapták. A döntés mögött nem csupán személyes szimpátia állt: az életveszélyes félreértések elkerülése és a hálózati kiépítés brutális fizikai mechanizmusa kényszerítette ki a szembetűnő sárga köpenyt.
A gépterem álmennyezete alatt a tévedés halálos áramütést jelentett
Az Ethernet-specifikáció egyik úttörő társszerzője, Rich Seifert a Vintage Computer Festival keretében megrendezett előadásán világított rá az évtizedes rejtélyre. A hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején a Digital Equipment Corporation (DEC) mérnökeként dolgozó Seifert az Intel és a Xerox szakembereivel közösen fektette le az IEEE 802 szabvány alapjait. A kábelek külső burkolatának meghatározásakor Seifert ragaszkodott a rendkívül élénk árnyalathoz.
Abban az időszakban az Ethernet még nem a ma ismert, vékony és rugalmas csavart érpáros kábeleken futott. A korai hálózatépítés vastag koaxiális kábeleket – az úgynevezett Thicknet vagy 10BASE5 szabványt – használt, amelyeket a szervertermek és irodák álmennyezetében vezettek el. Ebben a sötét, áttekinthetetlen kábelrengetegben futottak a magas feszültségű tápkábelek is.
A hálózati csatlakozás kiépítése messze nem a csatlakozók bedugásából állt. Új csomópont hozzáadásához az installer szakembereknek egy „vámpír csatlakozót” (vampire tap) kellett a kábelre rögzíteniük, amihez fúróval kellett átfúrni a vastag gumi- és műanyag védőburkolatot, hogy a tüske hozzáérjen a belső vezetőmaghoz. Ha valaki az álmennyezetben véletlenül egy áramkábelt fúrt volna meg a hálózati vezeték helyett, az azonnali, végzetes áramütést eredményezett volna. A Corvette-sárga szín garancia volt arra, hogy senki ne tévessze össze a hálózatot a villanyvezetékkel.
Autórajongó döntés és többezer dolláros hardverkövetelmények
A biztonsági okok mellett a választást egy teljesen személyes tényező is befolyásolta: Seifert nyíltan rajongott a sárga színért. A megvalósításkor a General Motors által az 1968-as Corvette modelleknél használt „Safari Yellow” tónust vette alapul, mivel ez volt a legszembetűnőbb opció a gyártósoron.
A technológia hőskorában az Ethernet kiépítése hatalmas anyagi és energiabefektetést igényelt. Egyetlen hálózati vezérlőhöz két darab 9×12 hüvelykes áramköri lapra volt szükség, amelyek ára meghaladta a 3000 dollárt, miközben nagyjából 60 wattnyi energiát fogyasztottak. Ezzel szemben a 10 megabit/másodperces átviteli sebesség annyira megelőzte a korát, hogy a korabeli számítógépek évekig képtelenek voltak kihasználni a rendelkezésre álló sávszélességet.
Bár a modern hálózatokban a kék, a szürke és a fekete kategóriás kábelek vették át az uralmat, a sárga szín máig megőrizte megkülönböztető szerepét a rendszergazdák és adatközponti technikusok körében, emlékeztetve arra a korra, amikor a hálózatépítéshez még fúrógép kellett.
Eredeti Ethernet tulajdonságok a nyolcvanas évek elejéről
| Paraméter | Eredeti Ethernet (10BASE5 / Thicknet) | Modern Ethernet (Utp / Cat6) |
|---|---|---|
| Kábel burkolatszíne | 1968 Corvette sárga („Safari Yellow”) | Kék, szürke, fekete, tetszőleges |
| Csatlakozási mód | Fúrással rögzített vámpír csatlakozó | RJ-45 moduláris csatlakozó |
| Vezérlő kártya ára | ~3000 dollár (két nagy áramköri lap) | Integrált chipként pár cent |
| Energiafelvétel | Nagyjából 60 Watt vezérlőnként | 1 Watt alatt |
