Sötét, személyes drámával tért vissza Zack Snyder, ám a torontói premier kritikai össztűzbe torkollott. A rendező évtizedes álomprojektje, a The Last Photograph a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon mutatkozott be a nagyközönség előtt. A független finanszírozásból megvalósult alkotás gyökeres fordulatot jelent a rendező stílusában a látványos képregényfilmek és sci-fi eposzok után, a fogadtatás ugyanakkor elmaradt a várakozásoktól.
Húszéves álomprojekt a dél-amerikai dzsungelben
A mintegy tízmillió dolláros költségvetésből, nagyrészt Kolumbiában forgatott The Last Photograph története már a kétezres évek közepe óta foglalkoztatta a direktort. A cselekmény középpontjában egy korábbi kábítószer-ellenes ügynök áll, aki Dél-Amerika veszélyes hegyvidéki régiójába utazik, hogy bosszút álljon meggyilkolt testvéréért, és kimentse elrabolt rokonait. Útjára egy kiégett, függőséggel küzdő háborús fotós kíséri el, aki az egyetlen szemtanúja volt a gyilkosságnak, és elkészítette az utolsó képet az áldozatról.
A főbb szerepekben Stuart Martin és Fra Fee látható, a forgatókönyvet pedig a 300 társírója, Kurt Johnstad jegyzi. Zack Snyder a rendezés mellett az operatőri munkát is maga végezte, míg a zenei aláfestésért Hans Zimmer felelt. A produkció célja egy mélyebb, pszichológiai fókuszú bosszúdráma megteremtése volt. Ez a megközelítés éles kontrasztot mutat a rendező korábbi, óriási költségvetésű és digitális effektektől hangos stúdiós munkáival, bebizonyítva, hogy a független filmes közegben próbált teljesen új utat találni magának.
Súlyos kritikák a fesztiválos premier után
A Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon megtartott premier után megjelent első visszajelzések alapján az alkotás nem érte el a kívánt hatást. A beszámolók kiemelik, hogy bár a helyszíni operatőri munka hordoz vizuális erényeket, a cselekmény ritmusa rendkívül lassú, a párbeszédek és a drámai hangsúlyok pedig sokszor túlzottan kimértek. A szakmai vélemények szerint a film túlságosan elnyújtott, a szürreális elemek és a nyers erőszak ábrázolása pedig nehezen kapcsolódik össze a drámai szálakkal.
Több kritikus kifejezetten nehezen végignézhető, fárasztó élményként írta le a vetítést, amely a karakterek belső vívódásai helyett inkább az öncélú képi megoldásokra helyezi a hangsúlyt. Ugyan akadtak olyan hangok is, amelyek elismerték az alkotók bátorságát a kisebb léptékű, személyesebb témaválasztásért, a végeredményt a legtöbben Zack Snyder pályafutásának egyik leggyengébb darabjaként értékelték.
Bizonytalan forgalmazási kilátások a piacon
A független gyártási modell miatt a film terjesztési jogai még nem keltek el sem stúdióknál, sem a nagy streamingplatformoknál. A torontói vetítés elsődleges célja éppen az lett volna, hogy a forgalmazók lecsapjanak a produkcióra, ám a szigorú kritikai hangvétel jelentősen megnehezíti az értékesítést. A piaci bizonytalanságot tovább fokozza a cselekmény explicit jellege és a kompromisszummentes történetmesélés, amely alapvetően szűkebb réteget szólít meg.
A The Last Photograph jövője így egyelőre kérdéses a mozipiacon. Bár a rendező neve továbbra is jelentős vonzerőt képvisel a filmvilágban, a legújabb próbálkozás rávilágított arra, hogy a látványos akcióelemek hiányában a megszokott stílusjegyek nem minden esetben képesek megtartani egy lassabb folyású bosszútörténetet.
