Tizennyolc évnyi stúdiói kényszerkompromisszum után Chris Carter végre megmutatta, milyen sötétnek szánta valójában a második mozifilmet. Az X-akták: Hinni akarok új változata nem bővült, hanem karcsúbb és vészjóslóbb lett a felesleges romantika elhagyásával. A rendezői vágás, amely a The X-Files: I Want to Believe – Vrach Frankenshteyn alcímet kapta, a Hulu és a Disney+ felületén debütált, közvetlen rálátást engedve arra a testhorrorra, amelyet a 20th Century Fox vezetői 2008-ban leintettek.
A megszokott rendezői változatokkal ellentétben ez az eddiginél hét-nyolc perccel rövidebb lett. Carter szándékosan tisztította meg a cselekményt a mellékszálaktól, hogy a hangsúly kizárólag a természetfeletti kísérletezésre és a morális dilemmákra essék. Fox Mulder és Dana Scully visszatérése a mozivászonra annak idején sokak számára csalódást okozott, ám a háttérben zajló stúdiócsaták részletei most értelmet adnak a film akkori felemás fogadtatásának.
Kínzólaboratórium és testhorror a hómezők mélyén
A történet kiindulópontja egy megrázó tudományos kísérlet volt. Chris Cartert egy clevelandi orvos valós kutatásai ihlették meg, aki majmok fejátültetésével kísérletezett. Ezt a groteszk motívumot ültette át a forgatókönyvbe egy szervkereskedő orvos és egy kegyvesztett, látnokként fellépő volt pap alakján keresztül. A cselekményben az illegális műtétek és az emberi testrészekkel való manipuláció képezik a feszültség gócpontját, amellyel a sorozat alkotója a klasszikus Frankenstein-mítoszt kívánta modern köntösbe öltöztetni.
Amikor Carter 2008-ban megmutatta az első nyers vágást a stúdió vezetőinek, a vezető tisztségviselők kifejezetten elutasítóan reagáltak. A műtéti jeleneteket és a levágott testrészek látványát túlságosan nyersnek ítélték meg, és azzal vádolták a rendezőt,hogy a népszerű sci-fi franchise helyett egy horrorfilmet forgatott. Emiatt drasztikus visszavágásokat követeltek tőle, mielőtt a produkció egyáltalán a korhatárbizottság elé kerülhetett volna.
A stúdió nyomása és a kiharcolt korhatárbesorolás
A 20th Century Fox kizárólag a PG-13 besoroláshoz ragaszkodott a minél szélesebb mozis közönség elérése érdekében. Emiatt az alkotóknak kétszer is át kellett vágniuk az anyagot. Az első stúdióváltozat után az amerikai korhatárbizottság még mindig túl erőszakosnak találta a látottakat, így a finomítások tovább folytatódtak. Carter utólagos elmondása szerint a tévés hálózatok annak idején jóval több megrázó elemet engedélyeztek a heti epizódokban, mint amennyit a stúdió a mozifilmben eltűrt.
A film stúdió általi átalakítása nem szorítkozott csupán a véres képsorok visszaszorítására. A stúdió döntéshozói ragaszkodtak ahhoz is, hogy a történetbe erőteljes romantikus szálat szőjenek Mulder és Scully közé. Carter véleménye szerint ez a mesterségesen kikényszerített elem elvonta a figyelmet a nyomasztó alaptémáról, és megbontotta az elbeszélés egységét. A stúdió által kért változtatások végül egy olyan felemás alkotást eredményeztek, amely sem a horrorra nyitott nézőket, sem a klasszikus sci-fi rajongóit nem tudta teljesen meggyőzni.
Kevesebb csók, feszesebb történetmesélés
Az új rendezői változatban Carter kíméletlenül eltávolította a Mulder és Scully közötti romantikus, intim pillanatokat és a felesleges dialógusokat. Indoklása szerint a sorozat tizedik és tizenegyedik évada már világossá tette a két főszereplő közötti kapcsolatot a közönség számára, így a korábbi romantikus gesztusok ismétlése teljesen feleslegessé vált. A gyengéd jelenetek kigyomlálásával a film ritmusa gyorsabbá és célratörőbbé vált.
A csökkentett játékidő ellenére a filmben helyrekerültek azok a horrorjelenetek és alternatív beállítások, amelyeket 2008-ban kivágtak. A felújított kiadásban a hangsúly eltolódott a hit és a tudomány küzdelmére, valamint a halhatatlanság megszállott hajszolására. Az alkotó szerint ez az átdolgozott formátum képviseli azt a szellemiséget, amelyet a produkció kezdetétől fogva meg akart valósítani.
A Mary Shelley-féle örökség és a felújítás utóélete
A film alcímében szereplő orosz kifejezés, a Vrach Frankenshteyn közvetlenül utal Frankenstein doktor alakjára és Mary Shelley klasszikus gótikus regényére. Az X-akták ezen fejezete nem a földönkívüli összeesküvésekre épít, hanem az emberi gőg és az orvosi etika határainak átlépésére. A rendező szándékosan döntött úgy, hogy a grandiózus UFO-mitológia helyett egy önálló, a heti epizódok hangulatát idéző bűnügyi történetet tár a nézők elé.
Az átdolgozott kiadás debütálása kapcsán Carter azt is felidézte, hogy az eredeti mozis bemutató időzítése sem kedvezett a filmnek, hiszen 2008-ban a Christopher Nolan által rendezett A sötét lovag árnyékában kellett megküzdenie a mozipénztáraknál. Az X-akták világa ugyanakkor továbbra sem zárult le teljesen: miközben Ryan Coogler egy új televíziós átdolgozáson dolgozik a Hulu számára, Carter kinyilvánította, hogy továbbra is van elképzelése Mulder és Scully történetének folytatásáról.
