Régi videómagnókból és analóg szalagokból készített interaktív játékkonzolt egy vállalkozó szellemű fejlesztő. Az 1980-as évek elfeledett VHS-alapú konzoljai általában kiábrándító élményt nyújtottak a szigorúan kötött videófolyamok miatt. Egy YouTube-on publikáló alkotó most modern elektronikával gondolta újra a koncepciót, és sikerült elérnie, hogy a Doom, valamint a Super Mario Bros. is játszhatóvá váljon videókazettáról.
Modern hardver a retro szalagok mögött
A projekt alapját egy 1987-es ActionMax konzol adta, amely eredetileg fénypisztolyos videójátékokat futtatott kazettákról. Mivel az eredeti hardver rendkívül korlátozott és pontatlan volt, a fejlesztő szinte a teljes belső elektronikát kicserélte. A feldolgozásért egy DE1-SoC FPGA-tábla és egy Raspberry Pi RP2350 mikrokontroller felel, amelyek képesek valós időben értelmezni a VHS-kazettára rögzített adatokat.
A rendszer működése rendkívül összetett, hiszen a szalagon nemcsak kép és hang, hanem bináris adatsor is helyet kapott. Az FPGA az analóg kompozit jelet dekódolja, míg a mikrokontroller a vezérlőből érkező gombnyomásokat dolgozza fel, majd ezek alapján vált a szalagon lévő videócsatornák között.
Interaktív mozifilm és hibrid platformer
A megszokott lövöldözős élmény helyett a Doom ezen a platformon egy klasszikus FMV, azaz teljes alakos videójáték formáját öltötte magára. A képernyőn előre rögzített videórészletek futnak, a játékosnak pedig a megfelelő pillanatban kell meghúznia a ravaszt vagy megnyomnia a megfelelő gombot. Ha az időzítés sikeres, a rendszer átvált a következő videószakaszra, így a játékmenet a ’90-es évek interaktív filmjeire hasonlít.
A Super Mario Bros. esetében más utat választott a készítő:
- A karakterek és a fizika számítását a modern vezérlőegység végzi el.
- A pályák hátterét a VHS-kazettáról beolvasott valós idejű videófolyam szolgáltatja.
- A végeredmény egy különleges hibrid megoldás, ahol a nosztalgikus analóg videóképre rajzolódik ki a klasszikus pixeles játékmenet.
Korlátok és nosztalgia
Bár a technikai megvalósítás bravúros, a technológia természetéből adódóan a kötöttségek megmaradtak. A videókazetták lineáris szalagja miatt a reakcióidő nem hasonlítható a modern konzolokhoz, és a lehetőségek tárháza is véges. Ennek ellenére a projekt kiválóan szemlélteti, miként lehetett volna a nyolcvanas évek technológiájából kihozni a maximális interaktivitást.
