Emberi sejtekből növesztett apró szervcsipek kapnak helyet a Holdat megkerülő űrhajón, hogy az űrhajósok szöveteinek reakcióit vizsgálják.
A NASA AVATAR néven futó tudományos programja úttörő lépést jelent az űrorvostan történetében. A projekt keretében az Artemis II küldetés legénységének saját sejtjeiből előállított miniatűr szövetmintákat küldenek a mélyűrbe, ahol pontosan ugyanazok a környezeti hatások érik őket, mint magukat az űrhajósokat.
Élő szövetcsipek a mélyűr sugárzásában
Az AVATAR eljárás során az űrhajósok vérvételből származó őssejtjeiből hoznak létre csontvelő-modelleket egy apró, nagyjából pendrive méretű mikrofluidikai eszközben. A csontvelő kulcsszerepet játszik a vörösvértestek, a fehérvérsejtek és a vérlemezkék termelésében, így az immunrendszer állapotának és a sugárterhelés hatásainak nyomon követésére a legalkalmasabb biológiai minta.
Míg a korábbi szervcsip-kísérletek az Nemzetközi Űrállomás alacsony Föld körüli pályájára korlátozódtak, ez az első alkalom, hogy a Föld védő mágneses mezején kívülre juttatnak el személyre szabott szövetmodelleket. A kutatók a küldetés után összehasonlítják a csipekben tapasztalt sejtszintű változásokat az űrhajósokból vett vérintő minták eredményeivel.
A személyre szabott űrorvostan kezdete
A mélyűri sugárzás és a gravitáció hiánya jelentős veszélyt jelent az emberi szervezetre, különösen a hosszabb időtartamú holdi vagy marsmérések során. A sejtek génexpressziós, gyulladásos és DNS-károsodási reakcióinak közvetlen megfigyelése segít a jövőbeli űrhajósok számára egyénre szabott megelőző terápiák és orvosi csomagok kidolgozásában.
Az eredmények nemcsak az űrkutatásban, hanem a földi gyógyászatban is áttörést hozhatnak. A sugárterhelésre adott sejtszintű válaszok jobb megértése közvetlenül hozzájárulhat a daganatos betegségek hatékonyabb sugár- és immunterápiás kezeléséhez.
