A súlytalanságban eltöltött három hónap után drasztikusan megváltozik az emberi vázrendszer terhelhetősége a Földre való visszatérést követően.
A Mayo Clinic Proceedings szaklapban megjelent átfogó elemzés adatai rámutatnak arra, hogy a 90 napot meghaladó küldetések szignifikánsan növelik a csonttörések előfordulási gyakoriságát. A szakemberek több évtizedes orvosi adatbázisokat vizsgálva állapították meg, hogy a hosszabb küldetésen részt vett űrhajósok vázrendszere jóval sérülékenyebb marad a leszállás után, mint a rövidebb repüléseken járt társaiké vagy a Földön maradt átlagpopulációé.
Láthatatlan csontvesztés a Földre való visszatérés után
A mikrogravitációs környezetben a gravitációs terhelés hiánya miatt a szervezet elkezdi lebontani a csontszövetet, mivel a csontoknak nem kell megtartaniuk a testsúlyt. Az orvoskutatók megállapították, hogy míg a rövid, néhány hetes küldetések során a csontszövet szerkezete viszonylag gyorsan regenerálódik, a három hónapos határ átlépése után ez a helyreállítási folyamat lassabbá és részlegessé válik.
A kutatás vezetői kiemelték, hogy az űrhajósok a Földre érkezve gyakran úgy érzik, szervezetük teljesen felépült és visszanyerte eredeti fizikai állapotát. Mivel a csonttömeg csökkenése nem jár közvetlen fájdalommal, a visszatérő kutatók hamar visszatérnek a nagy fizikai megterheléssel járó edzésekhez vagy mindennapi tevékenységekhez. Ez az észrevétlen strukturális gyengülés azonban drasztikusan megnöveli a csípőtörés és a csigolyasérülések kockázatát a földi gravitációban.
Szigorúbb egészségügyi protokoll a mélyűri utazások előtt
Az eredmények kiemelt jelentőséggel bírnak a jövőbeli űrkutatási menetrendek szempontjából, hiszen a NASA és más űrügynökségek több éves holdi és marsi expedíciókat készítenek elő. AHoldra tervezett Artemis-program és a későbbi Mars-küldetések során a legénység tagjai akár évekig is elhúzódó mikrogravitációs vagy csökkentett gravitációs terhelésnek lesznek kitéve. Ha a jelenlegi edzésprogramok és gyógyszeres kezelések nem tudják megállítani a csontváz lebomlását, az az asztronauták hosszú távú életminőségét veszélyezteti.
A szakemberek szerint a jövőben nem elegendő csupán a repülés alatti edzésmunkára támaszkodni. A visszatérést követő években is részletes, kiterjesztett vázrendszeri ellenőrzésekre és egyénre szabott rehabilitációs tervekre lesz szükség, hogy a csípőtörések és az időskori csontritkulás korai megjelenése megelőzhető legyen.
