Forró nyári napokon a magashegyi sziklafalak lassan elveszítik a sziklákat összetartó láthatatlan fagyott ragasztóanyagot. Ludovic Ravanel francia geomorfológus adatai szerint az Alpokban idén minden korábbinál több, halálos áldozatokat is követelő sziklaomlás történt. A francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ (CNRS) és a Savoie Mont Blanc Egyetem kutatója arra figyelmeztet, hogy az idei rendkívüli kánikula közvetlenül rombolja a magashegyi környezet stabilitását. A jelenség mértékét mutatja, hogy a Mont Blanc-masszívumban már több mint 450 különálló sziklaomlást regisztráltak az év kezdete óta. Ez a szám messze meghaladja a korábbi, 2022-es rekordot, amikor körülbelül 300 hasonló esetet jegyeztek fel a szakemberek.
A magashegyi régiókban a hőmérő higanyszála tartósan 30 és 35 Celsius-fok fölé emelkedett az utóbbi hetekben, ami mélyreható elmozdulásokat idéz elő a sziklás felületeken és a gleccserekben. A korábban a hegymászás legbiztonságosabb időszakának tartott nyári hónapok mára a legveszélyesebb szezonná váltak. A felmelegedő levegő nem csupán a felületi havat törli el, hanem a kőzetek mélyén húzódó, évszázadok óta fagyott rétegeket is eléri. Amikor a permafroszt megolvad, a kövek közötti jégkapocs megszűnik, és többezer tonnás sziklatömbök indulhatnak meg a völgyek felé.
A láthatatlan jég olvadása a Mont Blanc hegyoldalain
A sziklaomlások hátterében álló fizikai folyamat összetett, mégis egyértelműen az éghajlati válság következménye. A magashegyi kőzetfalak stabilitását jelentős részben a permafroszt biztosítja, amely a kőzetrepedésekben található jég révén összetartja a struktúrát. Ludovic Ravanel magyarázata alapján a tartós hőség hatására ez a láthatatlan belső tartóelem olvadásnak indul. A fagyott állapot megszűnésével a víznyomás megváltozik a repedésekben, a kőzet feszültsége átalakul, és a korábban szilárd falak hirtelen leomlanak.
Ezzel párhuzamosan a gleccserek visszahúzódása és elvékonyodása tovább súlyosbítja a helyzetet. A jégtömegek korábban oldalirányú nyomást gyakoroltak a völgyek falaira, ami mechanikai támaszt nyújtott a meredek szikláknak. Ahogy a gleccserek vastagsága csökken, ez a stabilizáló nyomás megszűnik, így a sziklafalak felszabadulnak a terhelés alól, ami újabb feszültségeket generál a kőzetben. A két folyamat együttesen olyan láncreakciót indít el, amely drasztikusan növeli az instabil lejtők számát.
A kutatók történelmi fotóarchívumok és modern mérések összehasonlításával vizsgálták a sziklafalak alakulását. A majdnem kétszáz évre visszanyúló fényképes adatbázisok elemzése kimutatta, hogy a sziklaomlási nyomok 80-85 százaléka az elmúlt két-három évtizedben keletkezett. Ez a statisztikai tény igazolja, hogy a kőzetinstabilitás felgyorsulása közvetlen kapcsolatban áll a globális átlaghőmérséklet emelkedésével.
Életveszélyes helyzetek a megváltozott hegyi útvonalakon
A sziklák leválása nem elszigetelt, lakatlan területeken történik, hanem a legnépszerűbb hegymászó útvonalak közvetlen közelében. Júliusban két cseh turista vesztette életét a Mont Blanc egyik sziklás szakaszán bekövetkezett omlásban, augusztusban pedig egy újabb hegymászó halt meg hasonló körülmények között. A folyamatosan fellépő kőhullás miatt több klasszikus útvonal megközelítése kockázatossá vált, és a túrázóknak új biztonsági protokollokat kell alkalmazniuk.
A helyi hatóságok és a hegyivezetők egyelőre nem vezettek be teljes zárlatot a magashegyi területeken, de a figyelmeztetéseket folyamatosan szigorítják. A hegyivezetők egyre gyakrabban törlik a nyári csúcstámadásokat, vagy átteszik azokat a kora tavaszi és késő őszi időszakokra, amikor a hőmérséklet alacsonyabb. A megváltozott környezeti feltételek a hegyi menedékházak és infrastruktúrák élettartamát is veszélyeztetik, mivel a felvonók pillérei és az épületek alapjai sok helyen a lejtő permafrosztjára épültek.
A probléma megértéséhez a kutatók kiterjedt érzékelőhálózatot telepítettek a legveszélyeztetettebb pontokra, mint például az Aiguille du Midi vagy a Cosmiques-gerinc térségében. A sziklák belsejébe fúrt hőmérsékleti szenzorok és elektromos ellenállás-mérések segítségével a tudósok valós időben követik nyomon a fagyott kőzet felmelegedését. Az adatokból kiderül, hogy a nyári kánikulák hatása nem áll meg a szikla felszínén, hanem mélyre hatolva hónapokig fenntartja az instabilitást.
Hosszú távú átalakulás az európai magashegységekben
Az Alpokban tapasztalható folyamatok mutatják, hogy a klímaváltozás nem csupán a meteorológiai mutatókban jelenik meg, hanem a domborzat fizikai formáját is átalakítja. Az idei nyáron Nyugat-Európában több tízmillió ember szembesült 40 fok feletti hőmérséklettel, ami a hegyvidéki mikroklímára is közvetlen hatást gyakorolt. Bár a magaslati területeken a levegő hőmérséklete alacsonyabb, mint a síkságokon, a sugárzás és a forró légtömegek így is elegendők ahhoz, hogy megbontsák az évszázadok óta fennálló egyensúlyt.
A szakértők szerint a magashegyi turizmusnak és a hegyvidéki közösségeknek alkalmazkodniuk kell az új valósághoz. A nyári csúcsszezon hagyományos képe átértékelődik, és a jövőben a szélsőséges hőhullámok idején a magashegyi utak használata életveszélyt jelenthet. A tudományos vizsgálatok folytatódnak, hogy a kutatók pontosabban előre tudják jelezni, mely sziklafalak válnak a leginkább sérülékennyé a következő forró nyarak során.
