A pusztulás széléről sikerült visszahozni a korallokat egy eddig ismeretlen eljárással. A tengeri felmelegedés miatt kifehéredő virágállatok hirtelen regenerációra képesek, ha rövid időre fizikai kapcsolatba kerülnek ugyanazon kolónia egészséges egyedeivel. A megfigyelések alapján mindössze hét hét leforgása alatt teljes mértékben visszatért az élet a haldokló szövetekbe, ami rekordsebességű felépülésnek számít a kutatási történetben.
Amikor a tengerek hőmérséklete megemelkedik, a korallok kiutasítják szöveteikből a velük szimbiózisban élő, színüket és tápanyagukat biztosító algákat. A partnerüket veszített élőlények éheznek, áttetszővé válnak, majd védtelenné válnak a káros algák inváziójával szemben. A természetben a korallfehéredés átvészelése után a helyreállás általában hónapokig vagy évekig tartó, bizonytalan folyamat, amely során a kolóniák jelentős része elpusztul.
A mikroszkopikus csatornák szerepe a gyors felépülésben
A szövettani vizsgálatok feltárták a folyamat hátterét. Az azonos genetikai állományú korallok a fizikai érintkezés során felismerik egymást, és szöveteik összeforrásával apró csatornákat képeznek. Bár a szakértők eredetileg arra számítottak, hogy az egészséges egyedekből vándorolnak át az algák, a mérések szerint más történt. Az egészséges szöveteken keresztül érkező tápanyagáramlás hatására a sérült korallban maradt, minimális mennyiségű alga kezdett gyors tempóban osztódni.
A kísérletekben az algák populációja négynaponta megduplázódott, ami tízszerese a vadonban tapasztalt természetes ütemnek. Azok a kísérleti minták, amelyek nem érintkeztek egészséges klónokkal, kivétel nélkül elpusztultak, míg az összekapcsolt párok tagjai teljesen visszakapták eredeti színüket és tápanyag-termelő képességüket.
Gyakorlati kihívások és a zátonyok jövője
A tengeri ökoszisztémák szempontjából a korallzátonyok jelenléte kulcsfontosságú, hiszen a tengerparti közösségeket is védik a viharoktól és a partmenti eróziótól. A klímaváltozás okozta hőhullámok sűrűsödése miatt a korallzátonyok fennmaradása veszélybe került. Az új megközelítés közvetlen kapaszkodót nyújt a veszélyeztetett területek megmentésére.
Ugyanakkor a módszer széles körű primér alkalmazása jelenleg még technikai korlátokba ütközik. A tengerben elterülő hatalmas zátonyok esetében szinte lehetetlen minden egyes fehéredő korall mellé genetikailag azonos, egészséges klónt helyezni. A szakemberek most azon dolgoznak, hogy a folyamatot kiváltó tápanyagokat és algakoncentrátumokat közvetlen szöveti érintkezés nélkül, célzott eloszlatással juttassák el a haldokló állományokhoz.