A tízezer méteres magasságban dolgozó légi személyzet láthatatlan, de halálos sugárzással néz szembe nap mint nap. A Harvard Egyetem kutatói kimutatták, hogy a pilóták és a légiutas-kísérők körében magasabb a daganatos halálozás, mint az atomerőművek dolgozóinál. A JAMA Internal Medicine című szakfolyóiratban publikált átfogó elemzés rávilágított, hogy a kereskedelmi repülőgépek személyzete kapja a legmagasabb átlagos ionizáló sugárzási dózist az összes létező foglalkozási csoport közül az Egyesült Államokban.
A földfelszínen a vastag légkör és a Föld mágneses mezeje természetes pajzsként nyeli el a világűrből érkező nagy energiájú részecskéket. Nagyobb utazómagasságban azonban a ritkább levegő kevesebb védelmet nyújt a kozmikus sugárzással szemben. Amikor ezek a nagy energiájú részecskék áthatolnak a repülőgép törzsén és az emberi testen, ionizáló hatásuk révén molekuláris szintű sejtkárosodást, DNS-mutációkat és végső soron daganatos elváltozásokat idézhetnek elő.
A Harvard kutatásának meglepő számai és az atomerőművi párhuzam
A kutatást Dr. Vishal Patel és Dr. Anupam Jena vezetésével végezték el a Harvard Medical School szakemberei. A vizsgálat során 2020 és 2024 közötti amerikai halálozási adatokat elemzetek, összesen 503 foglalkozási ág közel 13 millió elhunytjának adatait összevetve. A mintában több mint 14 ezer pilóta és mintegy 7 ezer légiutas-kísérő adatai szerepeltek. A demográfiai tényezők, mint az életkor, a nem, a faji hovatartozás és az iskolai végzettség korrekciója után az eredmények világos képet mutattak.
A felmérés alapján a légiutas-kísérők halálozásának 6,9 százaléka, míg a pilóták halálozásának 6,7 százaléka állt összefüggésben a sugárzással kapcsolatos daganatos megbetegedésekkel. Ezzel a mutatóval a légiutas-kísérők az első, a pilóták pedig a második helyen végeztek az 503 vizsgált hivatás közül. Az atomerőművekben és a nukleáris technológiában dolgozó szakemberek csupán a 12. helyre kerültek a listán. Az atomerőművekben szigorú fizikai árnyékolást, folyamatos egyéni dózismérést és szigorú jogszabályi határértékeket alkalmaznak, miközben a repülési ágazatban az ilyen szintű egyéni sugárvédelem sok helyen még hiányzik.
Veszélyeztetett szervek és a légiközlekedési útvonalak szerepe
A kutatók részletesen megvizsgálták a konkrét daganattípusok előfordulási arányát is a repülési dolgozók körében. Megállapították, hogy a pilóták és a légiutas-kísérők esetében statisztikailag szignifikánsan magasabb a halálozási kockázat a következő megbetegedésekben:
- Emlőrák és prosztatarák
- Központi idegrendszeri daganatok
- Melanóma és egyéb bőrrákfajták
- Leukémia (amely különösen a pilóták körében mutatott emelkedést)
A sugárterhelés mértéke nagyban függ a repülési magasságtól, a levegőben töltött időtől és az útvonal földrajzi elhelyezkedésétől. A Sarkvidék közelében áthaladó transzatlanti és transzszibériai járatokon a kozmikus sugárzás intenzitása akár az ötszöröse is lehet az egyenlítői területeken mérhető értéknek, mivel a Föld mágneses mezeje a sarkoknál kevesebb védelmet nyújt. A légiszolgálatot teljesítők évente átlagosan 3-6 millisievert (mSv) sugárdózist kapnak, ami többszöröse az átlagos lakossági háttérsugárzásnak. Az alkalmi utasok számára a kockázat csekély marad, hiszen tíz tengerentúli oda-vissza út mindössze körülbelül 0,4 mSv többletterhelést jelent.
Szabályozási hiányosságok és a jövőbeli munkavédelmi lépések
Bár az amerikai Szövetségi Légügyi Hatóság elismeri, hogy a légi személyzet tagjai sugárveszélyes munkakörben dolgoznak, az Egyesült Államokban jelenleg nem léteznek kötelező érvényű szövetségi dózishatárok vagy kötelező egyéni sugármérési előírások számukra. Ezzel szemben Európában az Európai Unió szabályozása már kötelezi a légitársaságokat a dolgozókat érő sugárzás nyomon követésére és az útvonalak megfelelő szervezésére.
A Harvard kutatói hangsúlyozzák, hogy sürgős szemléletváltásra és szigorúbb munkavédelmi előírásokra van szükség a légiközlekedésben. A szakemberek javasolják az egyéni sugárterhelés szisztematikus mérését, a sarki útvonalakon teljesített szolgálati idők rotációját, valamint a veszélyeztetett dolgozók fokozott szűrését a daganatos betegségek korai felismerése érdekében.
