Különleges és rendkívül feszített tempójú űrmisszió vette kezdetét, amelynek célja a NASA egyik legfontosabb asztrofizikai eszköze, a Neil Gehrels Swift Observatory megmentése. A légköri fékeződés és a felerősödött naptevékenység miatt a műhold a tervezettnél lényegesen gyorsabban veszített magasságából, ami azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy az űrteleszkóp teljesen belép a sűrűbb rétegekbe és megsemmisül. A krízis elhárítására a NASA egyedülálló, kereskedelmi alapú partnerséget kötött, hogy rekordidő alatt juttasson el egy pályakorrekciós robotűrhajót az űreszközhöz.
Rendkívüli naptevékenység kényszerítette térdre a veterán csillagászt
A Neil Gehrels Swift Observatory már több mint 21 éve szolgálja a tudományt, messze túlteljesítve az eredetileg tervezett kétéves élettartamát. Az űrteleszkóp kulcsszerepet játszik a világegyetem leghevesebb robbanásai, a gammakitörések megfigyelésében, és alapvető bizonyítékokkal szolgált arra, hogy a nehézelemek – mint a kozmikus arany és platina – az ilyen kataklizmatikus események során keletkeznek. Az utóbbi időszakban tapasztalt intenzív solaris aktivitás azonban felmelegítette és kitágította a Föld felső légkörét, megnövelve a közegellenállást az alacsony földkörüli pályán. Ennek következtében a Neil Gehrels Swift Observatory süllyedése kritikus üteművé vált.
Kilenc hónap alatt kovácsolt robotizált védőangyal
Mivel a NASA már nem rendelkezik a Hubble-űrteleszkóp karbantartásánál használt űrrepülőgép-flottával, teljesen új megközelítésre volt szükség. A védelmi feladatra 2025 szeptemberében szerződtették a Katalyst Space nevű magáncéget. A vállalatnak kevesebb mint kilenc hónap állt rendelkezésére, hogy megtervezze, összeszerelje és letesztelje a LINK elnevezésű, körülbelül 400-425 kilogrammos, három robotkarral és ionhajtóművel felszerelt szervizműholdat. A küldetés egyúttal technológiai demonstráció is, amely megalapozhatja a jövőbeli automatizált műhold-karbantartási és pályaemelési szolgáltatások piacát.
Különleges légi indítás a Virginia állambeli bázisról
A mentőakció első kézzelfogható fázisa 2026. június 18-án zajlott le, amikor a Northrop Grumman tulajdonában lévő, Stargazer nevű, módosított L-1011-es hordozórepülőgép felszállt a Virginia állambeli NASA Wallops Flight Facility futópályájáról. A repülőgép hasa alatt rögzítve utazott a Pegasus XL hordozórakéta, amelynek orrkúpja magában rejti a Katalyst Space által gyártott LINK szervizegységet. A Stargazer a Csendes-óceán déli részén található Kwajalein-atoll felé vette az irányt, ahonnan a tervek szerint 2026. június 27-én hajtják végre a tényleges indítást: a repülőgép nagyjából 40 000 láb (12 000 méter) magasságban oldja le a rakétát, amely pár másodperces szabadesés után begyújtja hajtóműveit, és pályára állítja a LINK egységet.
| Paraméter / Adatpont | Küldetés részletei |
|---|---|
| Veszélyeztetett űreszköz | Neil Gehrels Swift Observatory |
| Mentőegység neve | LINK (Katalyst Space) |
| Mentőegység tömege | 400 – 425 kg (937 font) |
| Hordozórakéta típusa | Northrop Grumman Pegasus XL (Légi indítású) |
| Hordozó repülőgép | L-1011 Stargazer |
| Légi indulás helyszíne | NASA Wallops Flight Facility, Virginia |
| Tervezett űrbe bocsátás napja | 2026. június 27. |
| Indítási zóna (Kioldás) | Kwajalein-atoll (Marshall-szigetek) |
| Dokkolási mechanizmus | Három robotkar és xenon gázzal működő ionhajtóművek |
A hazai kutatóközösségek feszült figyelme
Bár a technológiai fejlesztés és a logisztika az amerikai kormányzati és magánszektor együttműködésében valósul meg, a Neil Gehrels Swift Observatory megmentése a magyar csillagászati és asztrofizikai kutatócsoportok számára is elsőrangú fontossággal bír. Több hazai egyetem és kutatóintézet támaszkodik az űrteleszkóp által valós időben közvetített riasztási adatokra a nagy energiájú tranziens események követésénél. A műhold kiesése komoly űrcsillagászati adatvákumot teremtene a hazai projektekben is, így a magyar kutatók is kiemelt figyelemmel kísérik a manőver sikerét.
Közeli találkozás a sötétségben
A június végére tervezett kilövés után a LINK nem azonnal dokkol. A szervizűrhajónak megközelítőleg egy hónapra lesz szüksége, amíg saját ionhajtóműveit használva precízen navigál, megközelíti és végül a robotkarjaival megragadja a Neil Gehrels Swift Observatory vázát. Ezt követően egy több hónapos, lassú, de biztonságos tolóerő-periódus következik, amely során a LINK magasabb, stabilabb pályára emeli az ikonikus obszervatóriumot, biztosítva a tudományos munka folytatását az elkövetkező évekre.
