Ismét zöld utat kaptak a NASA egy generáció óta halasztott Vénusz-küldetései a költségvetési bizonytalanságok után.
A döntéshozók és az amerikai űrügynökség közötti egyeztetések végül megnyugtató eredménnyel zárultak a bolygókutatók számára. A korábban törléssel fenyegetett projektek végre határozott ütemtervet kaptak, így több évtizedes szünet után visszatérhet az amerikai jelenlét a Naprendszer legforróbb bolygójának környezetébe.
Kijelölt céldátumok a szondák számára
A frissített tervek alapján a DAVINCI küldetés 2030 decemberében indulhat el, míg a VERITAS űrszonda startját 2032 novemberére ütemezték be. A két program teljesen eltérő, ám egymást kiegészítő tudományos megközelítéssel vizsgálja a szomszédos égitestet.
A DAVINCI egy légköri szondát juttat majd a felszín felé, amely az ereszkedés során folyamatosan méri a gázok vegyi összetételét, a hőmérsékletet és a nyomást. A kutatók abban bíznak, hogy a gyűjtött adatok révén választ kaphatnak arra a kérdésre, vajon jelen volt-e valaha folyékony víz a felszínen. A VERITAS ezzel szemben keringési pályáról feltérképezi a teljes bolygófelszínt, modern radaros és infravörös technológiával vizsgálva a geológiai aktivitást.
Évekig tartó bizonytalanság ért véget
A Vénusz-programok helyzete az elmúlt években rendkívül hullámzó volt. A pénzügyi források átirányítása és az intézményi csúszások miatt a VERITAS fejlesztését korábban évekre leállították, miközben a költségvetési megszorítások a DAVINCI jövőjét is veszélyeztették.
A helyzet tisztázódása elengedhetetlen volt a tudományos közösség számára, hiszen az utolsó célzott amerikai Vénusz-misszió a kilencvenes évek elején zárult le. A most rögzített dátumok stabilitást adnak a mérnökcsapatoknak a műszerek véglegesítéséhez és a tesztelési fázisok lebonyolításához.
Miért kulcsfontosságú a Vénusz megértése?
A Föld és a Vénusz méretüket, tömegüket és összetételüket tekintve ikertestvéreknek tekinthetők, fejlődési ívük mégis radikálisan eltérő irányt vett. Míg a Földön kialakult az élethez szükséges környezet, addig a szomszédos bolygón elszabadult az üvegházhatás, a felszíni hőmérséklet pedig az ólom megolvasztásához is elegendő.
A légkör és a kőzetlemez-mozgások hiányának megértése nemcsak a Naprendszer történetének kirakósát egészíti ki, hanem a távoli exobolygók lakhatóságának megítélésében is alapvető támpontot nyújt a csillagászoknak.
