Tizedik hatványon kibocsátott energia és a kozmosz leghevesebb kataklizmái övezik a hipernóvák elméletét, ám most új szimulációk rengethetik meg ezt az elképzelést. A csillagászok évtizedek óta keresik a magyarázatot azokra a különleges kémiai mintázatú csillagokra, amelyek a Tejútrendszer peremén helyezkednek el. Korábban úgy vélték, a cinkben és más nehézelemekben gazdag égitestek kizárólag a rendkívül nagy tömegű csillagok összeomlásakor keletkező hipernóvák szülöttei lehetnek.
Hiányzó láncszem a csillagászati modellekben
A University College London (UCL) kutatói által közzétett két új tanulmány alapjaiban kérdőjelezi meg ezt az eddig elfogadott forgatókönyvet. A brit asztrofizikusok szerint az elemzések során elkövetett eddigi modellezési hibák vezettek a téves következtetésekhez. A korábbi feltételezések ugyanis úgy számoltak, hogy egy felrobbanó csillag anyaga teljesen egyenletesen keveredik el a környező gázfelhőkkel.
Az új matematikai és fizikai modellek rámutatnak, hogy a csillagrobbanások kilövellt anyaga aszimmetrikusan terjed szét az űrben. Ez azt jelenti, hogy a nehezebb elemek – mint például a nikkel vagy az oxigén – nem egyenletesen oszlanak el, hanem bizonyos irányokba csomókban áramlanak ki. Ennek következtében a hagyományos szupernóvák és a gázok kaotikus keveredése pontosan ugyanolyan kémiai lenyomatot hagyhat a megszülető csillagokban, mint amit korábban a hipernóváknak tulajdonítottak.
Átértékelik az univerzum leghevesebb robbanásait
Bár a kutatás nem zárja ki teljesen a hipernóvák létezését, egyértelmű bizonyítékként már nem lehet kezelni a szokatlan kémiai összetételű égitesteket. A kutatók kiemelték, hogy a csillagok származásának visszakövetéséhez sokkal összetettebb gázkeveredési modellekre van szükség a jövőben. A felfedezés arra készteti a szakmát, hogy újragondolja a korai univerzum elemtermelési folyamatait és a hatalmas tömegű csillagok végső stádiumát.
