Rendkívül viszontagságos körülményeket vészeltek át a Nemzetközi Űrállomásról visszatérő humán őssejtek, felülmúlva a kutatók korábbi várakozásait. A laboratóriumban nevelt idegi őssejtekből álló sejttömeg, úgynevezett neuroszféra, eredetileg a mikrogravitáció hatásainak vizsgálatára indult a világűrbe, ám a földet érés végül a tervezettnél jóval drámaibb módon alakult.
Többszöri csúszás és elhúzódó oxigénhiány
A kísérleti minták 2024 elején érkeztek meg a Nemzetközi Űrállomásra (ISS), ahol a mikrogravitációs környezet sejtnövekedésre és fejlődésre gyakorolt hatásait tanulmányozták. A visszatérés során azonban az időjárási viszontagságok miatt a kapszula landolása többször is elhalasztódott. Ennek következtében a minták a tervezettnél lényegesen hosszabb ideig maradtak lezárt, oxigénszegény környezetben, ami földi körülmények között a sejtek gyors elhalásához vezetne.
Amikor a kutatócsoport végül hozzájutott a visszatért sejtekhez, a várt pusztulás helyett meglepő kép fogadta őket. A nehéz körülmények ellenére az őssejtek jelentős része nemcsak életben maradt, de a laboratóriumi vizsgálatok során olyan alkalmazkodóképességet mutatott, amely alapjaiban változtathatja meg a mikrogravitációs biológiáról alkotott eddigi elképzeléseket.
Váratlan fejlődési lendület a Földre érkezés után
A laboratóriumi elemzések során kiderült, hogy a Földre való visszatérést követő első néhány napban az őssejtek rendkívül lassan osztódtak, ami a súlyos stresszhatás természetes következménye. Néhány nap elteltével azonban a világűrt megjárt sejtek hirtelen intenzív szaporodásba kezdtek, és növekedési ütemük messze felülmúlta a Földön tartott kontrollcsoport teljesítményét.
A megfigyelt idegi őssejtek megőrizték biológiai aktivitásukat és regenerációs potenciáljukat is. A vizsgálatok kimutatták, hogy a túlélő sejtek továbbra is képesek voltak neuronális és gliális irányba differenciálódni, vagyis megőrizték azt a tulajdonságukat, hogy az idegrendszer különféle sejtjeivé alakuljanak át.
Új távlatok a szervregenerációban és az űrorvoslásban
A kísérlet eredménye nem csupán az űrkutatás szempontjából jelentős. A mikrogravitációs környezetben végzett kutatások megmutatják, miként reagálnak a sejtek az extrém fizikai és kémiai stresszre, ami kulcsfontosságú lehet a sejtszintű öregedés, a daganatos megbetegedések és a szövetregeneráció jobb megértéséhez. A lezárt minták genetikai állományának és biológiai válaszainak elemzése nemzetközi összefogásban zajlik, hogy pontosan feltárják, milyen molekuláris mechanizmusok tették lehetővé az őssejtek számára a túlélést.
Az űrhajósok hosszú távú küldetései során az emberi szervezet súlyos stressznek van kitéve, beleértve a sugárzást és az izom- vagy csonttömegvesztést. Annak megértése, hogy az őssejtek miként képesek ellenállni a kedvezőtlen feltételeknek és hogyan nyerik vissza teljesítőképességüket, elengedhetetlen lépés a jövőbeli bolygóközi utazások biztonságossá tételéhez.
