Kilenc különféle töltőt felvinni a Nemzetközi Űrállomásra nemcsak kényelmetlen, de súlyos többletsúlyt is jelent.
Amikor az emberiség az ezredforduló környékén berendezkedett az ISS fedélzetén, a mikropartikuláris sugárzás és a zéró gravitáció mellett egy egészen földi problémával is meg kellett küzdenie az űrhajósoknak. Az űrállomásra szállított laptopok mindegyike saját, egyedi tápcsatlakozóval rendelkezett, ami a szűkös modulokban kaotikus állapotokhoz és felesleges tömegnövekedéshez vezetett. A NASA mérnökei ezért radikális lépésre szánták el magukat: átalakították a hordozható számítógépeket, hogy egyetlen univerzális szabványra állítsák át az egész rendszert.
A felesleges alkatrészek helyére építették be a saját szabványt
A technológiai átállás kulisszatitkairól George Roush űripari mérnök osztott meg részleteket, felidézve a korai ISS-érában végrehajtott modding folyamatot. A missziókra szánt laptopokból – köztük a űrállomáson ikonikussá vált ThinkPadekből – eltávolították a feleslegessé vált telefonos modemportokat, és a helyükre egy úgynevezett „cannon plug” típusú tápcsatlakozót szereltek be. A hardveres módosításokat a NASA megbízásából a Lockheed Martin szakemberei végezték el.
Az egyedi átalakítás révén a különböző gyártóktól származó, eltérő feszültségű és csatlakozójú laptopok mindegyike közvetlenül tudott csatlakozni az űrállomás fedélzeti egyenáramú (DC) hálózatához. A modemek kiszerelése logikus lépés volt, hiszen a Föld felett 400 kilométeres magasságban keringő bázison semmi haszna nem volt a hagyományos analóg hálózati csatlakozónak. A csatlakozók egységesítése megelőzte azt is, hogy az űrhajósok nem megfelelő töltőt csatlakoztassanak a laptopokhoz, csökkentve a rövidzárlatok és a rendszerhibák kockázatát.
Súlyos grammok és hibalehetőségek estek ki a rendszerből
Az űrrepülésben minden egyes gramm feljuttatása dollárezrekbe kerül, a redundáns berendezések pedig értékes helyet foglalnak el a rakterekben. Az adapterek és különféle kábelek elhagyásával a NASA jelentős tömeget takarított meg a logisztikai ellátási láncban. A kevesebb alkatrész ráadásul kevesebb hibalehetőséget is jelentett, ami a zárt, korlátozottan szervizelhető környezetben kritikus fontosságú szempont.
| Műszaki szempont | Hagyományos földi laptopok | ISS-re módosított laptopok |
|---|---|---|
| Tápcsatlakozó | Gyártónként eltérő, egyedi csatlakozók | Egységesített szabványos „cannon plug” |
| Eltávolított alkatrész | Beépített dial-up modem port | Modem kiszerelve, helyén az új tápaljzat |
| Tápellátási forrás | 230V/110V AC fali adapterek | Fedélzeti egyenáramú (DC) hálózat |
| Kivitelező partner | Eredeti PC-gyártók (pl. Lenovo, IBM) | Lockheed Martin átdolgozásában |
Az űrállomás tanulsága a Földön is megjelent
Bár az űrállomáson használt gépparkot azóta fokozatosan újabb generációs modellekre cserélték, a csatlakozók egységesítésének elve ma már a mindennapi fogyasztói elektronikában is alapkövetelménnyé vált. Az Európai Unió kötelező USB-C szabályozása pontosan ugyanazt a logikát követi, mint amit a NASA évtizedekkel ezelőtt kényszerből bevezetett az űrben: a felesleges hulladék csökkentését és az átjárhatóság megteremtését.
A modern kereskedelmi számítógépek esetében a gyártók már olyan speciális, univerzális AC/DC tápegységeket biztosítanak az űrügynökségek számára, amelyek átalakítás nélkül is képesek működni a földön és az ISS elektromos rendszerén egyaránt. A korai „csináld magad” megközelítés azonban jól mutatja, hogy a gyakorlati mérnöki leleményesség a legszigorúbb űrhajózási szabványokat is képes volt felülírni a hatékonyság érdekében.
