A roguelike és pakliépítő műfaj az elmúlt években elárasztotta az indie piacot, ami miatt sok játékos már bizonyos telítettséget érezhet. A Dicevaders azonban pontosan ezt az elfáradást igyekszik megtörni egy olyan mechanikával, amely a szerencse és a szigorú erőforrás-menedzsment egyensúlyára épít. A játékosok nem a megszokott módon védekeznek, hanem egy idegen inváziós flotta parancsnokaként próbálják meg elpusztítani a Földet.
A játékmenet alapja egy hat oszlopból álló rács, ahol minden egyes oszlop a dobókockák 1-től 6-ig terjedő értékeinek felel meg. A körök során három kockával kell dobni, a megadott értékek pedig aktiválják az adott oszlopokba beosztott egységeket. Ha egy adott számot több kockával is sikerül kidobni, az ott lévő egységek szorzót kapnak, növelve az adott körben elért pontszámot.
A kockadobás kiszámíthatóvá tétele
Az egységek nem közvetlenül harcolnak a csatatéren, hanem alapvető erőmutatóval rendelkeznek, amely a sebzéspontok alapját képezi. A cél az, hogy négy kör alatt elérjünk egy meghatározott sebzési határértéket, amellyel sikeresen végrehajtható az inváziós fázis. Amennyiben ez nem sikerül, a flotta életerőt veszít minden további próbálkozással, ami végül a menet végét jelentheti.
A Dicevaders legnagyobb erőssége abban rejlik, hogy a véletlenszerűséget nem hagyja teljesen a vakszerencsére. A megszerzett ereklyék és fejlesztések segítségével nemcsak az egységek alaptulajdonságai növelhetők, hanem a kockadobások kimenetele is érdemben befolyásolható. A stratégiai mélység így a kockák értékeinek tudatos alakításában és a szinergiák maximális kihasználásában rejlik.
Precíz tervezés a véletlennel szemben
Az elért pontszámok növelése érdekében folyamatosan mérlegelni kell a kockázatokat és a hosszú távú fejlesztési irányokat. A Pengonauts által fejlesztett és a Playstack kiadásában megjelent cím a StarVaders univerzumban játszódik, ám attól eltérő, kifejezetten a kockamechanikára kihegyezett élményt nyújt. A letisztult rendszereknek köszönhetően a próbálkozások pörgősek, mégis komoly taktikai döntések elé állítják a parancsnokokat.
A Dicevaders sikeresen bizonyítja, hogy a kockadobásra épülő mechanikák még mindig képesek friss élményt nyújtani a stratégiai roguelike műfaj kedvelőinek. A kiszámíthatatlanság csökkentése és a szorzók tudatos építése olyan játékmenetet eredményez, amely a visszatérő veszteségek ellenére is tisztességes kihívást biztosít.
