Füstként gomolygó gázfelhők közül felvillanó égi szikrák látványát nyújtja a Hubble űrteleszkóp legújabb felvétele a Tejútrendszer egyik legaktívabb csillagbölcsőjéről.
A NASA és az ESA közös űreszköze a tőlünk nagyjából 163 ezer fényévre található Nagy Magellán-felhő nevű törpegalaxisba fókuszált. A célpont az LH 95 katalógusjelű régió volt, amely egyike a szomszédos galaxis legjelentősebb csillagkeletkezési területeinek. A most közzétett felvételen a forró, fiatal égitestek kék és fehér fénypontokként ragyognak, miközben valósággal felizzítják a körülöttük elterülő, mélyvörös árnyalatú gáztakarót.
A hidrogén fénylő vörös titka
A kép jellegzetes karmazsinvörös tónusáért az úgynevezett hidrogén-alfa emisszió felelős. Ez a jelenség a csillagászok számára az aktív csillagkeletkezés legfőbb bizonyítéka. A régió legmasszívabb kék óriásai – amelyek tömege legalább a Nap háromszorosa – rendkívül intenzív ultraibolya sugárzást és erős csillagszeleket bocsátanak ki. Ez a kozmikus energiafolyam folyamatosan hevíti és formálja a környező gázfelhőket, miközben látványos üregeket söpör ki a ködben.
A felvételen látható sötét, barna sávok ellenben olyan sűrű porfelhők, amelyek még képesek ellenállni a fiatal csillagok romboló sugárzásának. Az LH 95 kiváló célpont az asztrofizikusok számára, ugyanis a Tejútrendszer hasonló régióihoz képest itt sokkal kevesebb kozmikus por takarja el a kilátást, így tiszta képet kaphatunk a csillagok születésének korai szakaszairól.
Több ezer növekvő bébicsillag lakja a régiót
A Hubble precíz optikájának köszönhetően a kutatók mintegy 2500 olyan kis tömegű, embrionális állapotban lévő csillagot azonosítottak az LH 95-ben, amelyek még nem lépték át a fősorozati fázist. Ezek az úgynevezett fősorozat előtti csillagok már összegyűjtötték a fejlődésükhöz szükséges anyagmennyiség döntő részét, de a magjukban még nem indult be a hidrogénfúzió.
Ezek az apró égitestek még évmilliókon át gyűjtik a gázt és port a körülöttük keringő protoplanetáris korongokból. Mivel ezekből a korongokból később bolygórendszerek alakulhatnak ki, az LH 95 vizsgálata kulcsfontosságú ahhoz, hogy jobban megértsük a saját Naprendszerünkhöz hasonló rendszerek kialakulását és korai evolúcióját.
A csillagbölcső dinamikáját jól szemléltetik az alábbi főbb tulajdonságok:
| Paraméter | Érték / Jellemző |
|---|---|
| Régió megnevezése | LH 95 csillagbölcső |
| Helyszín | Nagy Magellán-felhő (törpegalaxis) |
| Távolság a Földtől | Körülbelül 163 000 fényév |
| Azonosított bébicsillagok száma | Körülbelül 2500 darab |
| Domináns gázkomponens | Ionizált hidrogén (vörös emisszió) |
Generációk békés egymás mellett élése
A kutatások egy másik meglepő tényre is rávilágítottak: az LH 95 területén a csillagkeletkezés nem egyetlen hirtelen robbanásszerű eseményként zajlott le. Ehelyett több, egymást követő generáció jött létre az idők folyamán, amelyek most egymás közvetlen szomszédságában léteznek. A terület legidősebb csillagai nagyjából 4 millió évesek.
Ezzel szemben a köd abszolút legújabb nehézsúlyú lakója egy hatalmas, a Napnál 60-70-szer nagyobb tömegű kék óriás, amely mintegy egymillió évvel fiatalabb a környezeténél. Az ilyen gigantikus méretű csillagok rendkívül gyorsan égetik el a fűtőanyagukat, életüket pedig viszonylag hamar egy mindent elsöprő szupernóva-robbanás zárja majd le, ami újabb gázfelhők összeomlását indíthatja el, fenntartva a csillagszületés végtelen körforgását.
