Éjszakai sötétségben és sűrű ködben is látják a madarakat azok a hőkamerák, amelyeket tengeri szélturbinára telepítettek a kutatók. A tengeri szélturbinákkal való madárütközések kutatása mérföldkőhöz érkezett, miután egy egész éven át tartó kísérleti tanulmány során bebizonyosodott, hogy a hőkamerák és a mesterséges intelligencia kombinációja alkalmas a potenciális incidensek közvetlen és folyamatos megfigyelésére.
Közvetlen mérések váltják a teoretikus modelleket
A szárazföldi szélturbinák esetében a szakemberek a földre hullott tetemek alapján viszonylag pontos képet kaphatnak a madárütközések számáról. A nyílt tengeren ez a módszer kivitelezhetetlen, hiszen a vízbe csapódó madarakat az áramlatok azonnal elsodorják. Emiatt az iparág hosszú időn át elméleti becslésekre és számítógépes modellekre támaszkodott, amikor a tengeri szélerőművek élővilágra gyakorolt hatását vizsgálta.
Az Északi-tengeren elvégzett teszt során tizenhat hőkamerát helyeztek el egyetlen szélturbinán, fedezve az eszköz teljes környezetét. A mesterséges intelligenciával támogatott megfigyelőrendszer a nap 24 órájában elemzi a repülési útvonalakat. A technológia hatékonynak bizonyult a kihívást jelentő tengeri körülmények között, miközben ritka valós adatokat generált a madarak szélturbina körüli mozgásáról.
Pontosabb képet kapunk a tengeri vonulásokról
A megfigyelési időszak alatt a rendszer a kistestű költözőmadarak éjszakai vonulását, a denevérek mozgását és a nagyobb tengeri madarak nappali repülését is sikerrel rögzítette. Az adatgyűjtés azért kiemelten fontos, mert a tavaszi és őszi vonulási időszakban madarak milliói keresztezik az Északi-tenger azon területeit, ahol a szélerőműparkok működnek.
A friss eredmények szerint a valós tengeri ütközések száma lényegesen alacsonyabb lehet a korábbi elméleti számításoknál, a madarak többsége ugyanis aktívan kikerüli a forgó lapátokat. Az összegyűjtött adatok segítik a jövőbeli tengeri szélerőművek környezetkímélőbb tervezését és a természetvédelmi intézkedések finomhangolását.
