A Google 2025. augusztus 21-én nyilvánosságra hozta a Gemini mesterséges intelligencia energia-, víz- és szén-dioxid-fogyasztási adatait. A cég szerint egy átlagos szöveges kérés (prompt) meglepően alacsony erőforrást igényel:
- 0,24 wattóra (Wh) energia – ez nagyjából 9 másodpercnyi TV-nézésnek felel meg.
- 0,03 gramm CO₂-ekvivalens kibocsátás.
- 0,26 milliliter víz – körülbelül öt csepp.
A Google állítása szerint a Gemini energiaigénye 33-szorosára, a szén-dioxid-kibocsátása pedig 44-szeresére csökkent egy év alatt. A számítás során figyelembe vették a teljes adatközponti működést: nem csak a GPU-kat, hanem a CPU-t, RAM-ot, hűtést és az üresjárati fogyasztást is.
Kritikák és viták
A látványos adatok ellenére több kutató és szakértő óvatosságra intett:
- A jelentés nem számol az áramtermelés közvetett vízfogyasztásával.
- A kibocsátást piaci alapú (market-based) módszerrel mérik, amely torzíthatja a valódi értékeket.
- Nincs független szakmai ellenőrzés (peer review), és kevés részletet árultak el a számítási módszerről.
Sokan úgy vélik, a Google mostani adatai „csak a jéghegy csúcsát” mutatják, és valójában jóval nagyobb az AI ökológiai lábnyoma.
Miért fontos mindez?
A hatékonyság növelése önmagában nem garancia a fenntarthatóságra. A Jevons-paradoxon értelmében a könnyebb és olcsóbb használat miatt összességében nőhet a fogyasztás. Az igazi áttörést az hozná, ha nemcsak az egyes promptok futtatása, hanem a modellek képzése és az infrastruktúra teljes működése is átlátható módon kerülne elszámolásra.
