A Nap felszínéről érkező plazmafelhők és mágneses mezők sorozata vette meg az irányt a bolygó felé. A három, egymást követő koronakidobódás (CME) ugyan nem szemből találja el a Földet, de a súroló ütközések elegendő energiát hordoznak ahhoz, hogy geomágneses viharokat és látványos északi fényt idézzenek elő az északi féltekén 2026 májusában.
A naptékenység és a geomágneses hatások háttere
A Nap légköréből kidobódó töltött részecskék iramodtak meg a bolygó felé, és a súroló hatásoknak köszönhetően a szakértők kiterjedt sarki fényre számítanak. A geomágneses viharok erőssége a becslések szerint eléri a kisebb (G1) és a mérsékelt (G2) szintet. A plazmafelhők hatását felerősíti egy, a Napon található koronalyukból kiáramló, gyors napszéláramlat is, amely a megelőző napokban már elérte a Földet, így a két jelenség együttesen növelte meg a geomágneses aktivitás szintjét a vizsgált időszakban.
Az űridőjárási esemény legfőbb jellemzői
Az űridőjárási előrejelzések szerint az északi fény leginkább az Egyesült Államok északi államaiban, valamint Skóciában és Skandináviában válhat láthatóvá május 18. és május 20. között. Megfelelő körülmények és tiszta égbolt mellett a geomágneses vihar miatt az auróragyűrű kiterjed, így a jelenség a megszokottnál délebbi szélességi körökön is megfigyelhető.
A Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) adatai alapján a legmagasabb esély a G1 szintű vihar kialakulására a késő esti és a hajnali órák között mutatkozik. A szakértők ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy a sarki fény előrejelzése bizonytalan, és a geomágneses aktivitás ellenére sincs garancia a láthatóságra.
A megfigyelési esélyek és a sarki fény kiterjedése
Amennyiben a mérsékelt (G2) szintű viharfeltételek teljesülnek, az északi fény akár olyan délebbi államokban is feltűnhet az Egyesült Államokban, mint New York vagy Idaho. Alapesetben a következő területeken a legmagasabb a megfigyelés esélye:
- Alaska
- Washington
- Montana
- North Dakota
- Minnesota
- Michigan
- Maine
Űridőjárási adatok és előrejelzések
Az alábbi összefoglaló táblázat a vizsgált időszak űridőjárási paramétereit és a becsült viharerősségeket mutatja be az előrejelzések alapján.
| Paraméter megnevezése | Érték / Besorolás | Megjegyzések |
|---|---|---|
| Koronakidobódások (CME) száma | 3 db | Súroló hatású ütközések a Föld mágneses mezejével |
| Várható geomágneses viharerősség | G1 (Minor) és G2 (Moderate) | A Kp-index átmenetileg elérheti az 5-ös vagy 6-os szintet |
| Egyéb hatások | Gyors napszéláramlat | Egy koronalyukból származó korábbi áramlat felerősíti a hatást |
| Rádióblokkád esélye (R1-R2) | 25% – 40% | Csökkenő tendencia a vizsgált időszak vége felé |
Magyarországi vonatkozások
A jelenlegi G1-es és G2-es erősségű geomágneses figyelmeztetések elsősorban a magas szélességi körökön élőknek kedveznek. Magyarországról a sarki fény megfigyelésének esélye minimális, mivel a viharok intenzitása nem éri el azt az extrém (G4-G5) szintet, amely a Közép-Európából is jól látható aurórához szükséges lenne. Az északi horizonton elhelyezkedő, fényszennyezéstől mentes területeken nagyon érzékeny fotografikus észlelésre van néha esély, de szabad szemmel látható jelenségre nem kell számítani.
Kilátások a következő napokra
Az űridőjárási esemény intenzitása a becslések szerint fokozatosan alábbhagy. Az utolsó súroló CME-hatások és a napszél elcsendesedésével a geomágneses mezők visszaállnak a nyugodt szintre. A Nap felszínén látható napfoltok aktuálisan alacsony aktivitásúak, így újabb jelentős, erőteljes fellángolások (X-osztályú flarek) vagy azonnali újabb kidobódások kockázata alacsony az elkövetkező időszakban.
