Egy nemzetközi kutatócsoport lenyűgöző felfedezést tett az etiópiai Ledi Geraru régészeti lelőhelyen. A talált fosszilis fogak bizonyítják, hogy a korai Homo nemzetség tagjai és egy eddig teljesen ismeretlen Australopithecus faj egymás mellett élt ugyanabban a régióban körülbelül 2,6–2,8 millió évvel ezelőtt. A lelet alapjaiban cáfolja a hagyományos, lineáris fejlődést feltételező majomból emberré válás elméletét, és megerősíti, hogy az emberi evolúció sokkal inkább egy sűrűn elágazó fához hasonlított, ahol több korai emberelőd osztozott a kelet-afrikai tájon.
A Ledi Geraru kutatási projekt háttere
Az Arizona Állami Egyetem (ASU) által vezetett Ledi Geraru Kutatási Projekt már korábban is kulcsfontosságú helyszínné vált az emberi eredet kutatásában, mivel itt találták meg a Föld legősibb Homo fosszíliáját és a legkorábbi Oldoway-típusú kőeszközöket is. A terület földtani adottságai kiválóan megőrizték a 2,3 és 2,95 millió év közötti üledékes rétegeket, amelyek pontos betekintést engednek az emberiség hajnalába.
A tizenhárom ősi fog titka
A forradalmi felismerés alapját 13 darab fosszilis fog szolgáltatta, amelyeket az ősi üledékben találtak meg. A morfológiai vizsgálatok egyértelműen kimutatták, hogy a leletek egy része a korai Homo vonalhoz tartozik, míg a másik részük egy olyan Australopithecus fajtól származik, amelyet korábban sehol máshol nem azonosítottak. A kutatók megerősítették, hogy ezek a fogak nem a híres Lucy fajához (Australopithecus afarensis) tartoznak, ami támogatja azt a nézetet, hogy Lucy faja 2,95 millió évvel ezelőtt eltelelt, és nem élt tovább ebben a későbbi időszakban.
Vulkáni hamu mint az időmérő eszköz
A maradványok hajszálpontos kormeghatározását a geológiai környezet tette lehetővé. Etiópia Afar-régiója egy aktív árokrendszer, amelyet évmilliókkal ezelőtt is folyamatos vulkáni kitörések formáltak. A kitörések során lerakódott vulkáni hamu földpátkristályokat tartalmaz, amelyek alkalmasak a radiometrikus kormeghatározásra. Mivel a fosszíliák közvetlenül a különböző vulkáni hamurétegek között helyezkedtek el, a kutatók az alattuk és felettük fekvő rétegek datálásával határozták meg a leletek pontos korát.
Ökológiai sokszínűség a korabeli Afrikában
Bár Ledi Geraru ma egy száraz, kietlen, sziklás vidék, 2,6–2,8 millió évvel ezelőtt teljesen más képet mutatott. A területet ősi folyók szelték át, zöldellő környezetet biztosítva az időszakosan növekvő és zsugorodó sekély tavak mellett. Ez a gazdag és változatos ökoszisztéma tette lehetővé, hogy több hominin vonal egy időben, ugyanazon a területen létezhessen. A legfrissebb adatok szerint ebben a kritikus periódusban akár négy különböző emberelőd – a korai Homo, a Paranthropus, az Australopithecus garhi és a most felfedezett új Australopithecus faj – is jelen lehetett Kelet-Afrikában.
Adat-táblázat: A Ledi Geraru lelőhelyen azonosított hominin maradványok
| Fosszília jellege | Meghatározott kor (millió év) | Azonosított nemzetség / faj | Elsődleges vizsgálati anyag |
|---|---|---|---|
| Korai Homo lelet | 2,59 – 2,78 | Homo | Fosszilis fogak |
| Új Australopithecus lelet | 2,63 | Ismeretlen Australopithecus faj | Fosszilis fogak |
| Korábbi Homo állkapocs (2013) | 2,80 | Homo (legkorábbi ismert specimen) | Mandibula (állkapocs) |
Magyar vonatkozás
Bár a Ledi Geraru kutatási programot elsősorban az amerikai Arizona Állami Egyetem koordinálja nemzetközi partnerekkel együttműködésben, az afrikai emberelődök kutatása és az evolúciós elágazások vizsgálata a magyar antropológiai és ősrégészeti szakmai közösség számára is alapvető jelentőségű. A hazai egyetemek embertani tanszékei és az evolúciós biológiával foglalkozó magyar kutatók szoros figyelemmel kísérik az Afar-medence eseményeit, hiszen a többszörös elágazások modellje közvetlenül beépül a magyar felsőoktatási tananyagokba és az összehasonlító morfológiai kutatásokba.
Kilátások és a jövő kérdései
A felfedezést követően a kutatócsoport jelenleg a fogzománc mikroszkopikus és kémiai elemzésére összpontosít, hogy részletesen feltárják az együtt élő fajok étrendjét. A táplálkozási szokások megismerése választ adhat az egyik legnagyobb rejtélyre: hogyan tudott a korai Homo és az új Australopithecus osztozni ugyanazon a területen anélkül, hogy a közvetlen erőforrás-verseny a másik azonnali kihalásához vezetett volna. Az újabb fosszíliák keresése folyamatos, mivel a névtelen Australopithecus faj formális elnevezéséhez és pontos családfaelhelyezéséhez a fogakon kívül további csontmaradványok felkutatására van szükség.
