Évtizedeken át az a feltételezés uralkodott a paleontológiában, hogy a késő triász korban – nagyjából 210 millió évvel ezelőtt – Afrika déli területeit lényegében ugyanazok a dinoszauruszfajok népesítették be. A kutatók úgy vélték, a nagy testű állatok könnyedén bejárták a szomszédos régiókat, így a zimbabwei és a dél-afrikai leletek nem mutathatnak jelentős eltérést. A legújabb felfedezések azonban teljesen megcáfolják ezt az elméletet: a zimbabwei dinoszauruszok összetétele alapvetően különbözött a Karoo-medence fosszilis anyagától.
Afrika a Föld jelenlegi állat- és növényfajainak akár 25 százalékával is büszkélkedhet, ezt a lenyűgöző sokszínűséget pedig a rendkívül változatos élőhelyek táplálják. A friss vizsgálatok szerint ez a faji gazdagság és a mikroklíma szerinti tagozódás már a dinoszauruszok felemelkedésének hajnalán is jelen volt a kontinensen.
Kétlábú ős a Kariba-tó partjáról
A földtani áttörést a Musango matusadonaensis névre keresztelt új faj maradványainak részletes elemzése hozta el. A mintegy 4,5 méter hosszú, nagyjából 220 kilogrammos élőlény a növényevő sauropodomorphák csoportjába tartozott. Ezek a kétlábú, fura arányú állatok tekinthetők a későbbi évmilliókban megjelent, négylábú, gigantikus nyakú óriások – mint amilyen a Diplodocus – korai rokonainak.
A fosszíliák állapota arra utal, hogy az állat félig száraz, bokros környezetben élt, ellentétben a dél-afrikai rokonság nedvesebb, folyómenti élőhelyeivel. Bár a két földrajzi régió viszonylag közel fekszik egymáshoz, a szakemberek egyetlen olyan dinoszaurusztaxont sem találtak, amely mindkét területen előfordult volna. Ez a határozott ökológiai elkülönülés világos bizonyítéka annak, hogy a kontinens déli része már 210 millió éve is eltérő mikroklimatikus zónákra oszlott.
Még csak a jéghegy csúcsa látszik
Az afrikai kontinens őslénytani feltártsága messze elmarad az európai vagy az észak-amerikai kutatások szintjétől. Bár a zimbabwei dinoszauruszok jelenlétéről már az 1910-es évek óta léteznek feljegyzések, az országban eddig mindössze öt fajt írtak le hivatalosan. A kutatócsoport várakozásai szerint a régió sziklarétegei még számtalan rejtett kincset őriznek.
A zimbabwei leletanyag nemcsak egy új fajt adott a tudománynak, hanem rámutatott arra is, hogy az állatok alkalmazkodóképessége és a területi eloszlásuk sokkal komplexebb volt a korai szakaszban, mint azt korábban feltételezték. A terepmunkák folytatódnak, és a szakértők szerint a közeljövőben újabb ismeretlen fajok leírása várható a térségből.
