Átírhatja a légiközlekedés évtizedes tilalmait az a rendhagyó, tűhegyes kísérleti repülőgép, amely a napokban sikeresen átlépte a hangsebességet.
A Lockheed Martin Skunk Works divíziója által fejlesztett NASA X-59 QueSST (Quiet SuperSonic Technology) kísérleti repülőgép sikeresen teljesítette az első szuperszonikus tesztrepüléseit az Edwards légibázis felett. A kísérlet kulcsfontosságú eredménye, hogy a speciális aerodinamikai kialakításnak köszönhetően a gép képes volt átlépni a hangsebességet anélkül, hogy a földfelszínen hallható, ablakokat rázkódtató detonációt idézett volna elő. A projekt sikere véget vethet a polgári szuperszonikus repülés kényszerű szünetének, amely már több mint fél évszázada megbéklyózza a gyors utazást.
Az 1973-as tilalom fojtogató öröksége
A szárazföld feletti szuperszonikus kereskedelmi repülést az Egyesült Államok Szövetségi Légügyi Hivatala (FAA) még 1973-ban tiltotta be. A szigorítást a hatvanas évek katonai kísérletei váltották ki, amelyek tömeges lakossági felháborodást és zajpanaszokat eredményeztek Oklahoma Cityben, Chicagóban és St. Louisban. Későbbi bizonyságul a legendás Concorde hangrobbanásai és a brutális üzemeltetési költségek végleg a tengerparti útvonalakra korlátozták a szuperszonikus utazást. A hangsebesség átlépésekor keletkező lökéshullámok ugyanis olyan akusztikus energiát koncentrálnak, ami a felszínen elviselhetetlen zajterhelést jelent. A NASA X-59 program éppen ezt a jogi és fizikai falat igyekszik lebontani a Quesst misszió keretein belül.
A tűhegyes orr és a kamerák biztosította látvány
A kísérleti repülőgép rendhagyó geometriája célzottan irányítja és darabolja fel a keletkező nyomáshullámokat. A mintegy 30 méter hosszú törzs első harmadát egyetlen hosszú, tűhegyes orr teszi ki, amely megakadályozza, hogy a repülés közben létrejövő lökéshullámok egyetlen masszív hangrobbanássá álljanak össze. Ugyanezt a célt szolgálja a General Electric F414-GE-100-as hajtómű szokatlan, törzs feletti elhelyezése is, így a gép alsó része teljesen sima maradhatott. Ez a kialakítás ugyanakkor teljesen elszakasztotta a pilótát a hagyományos kilátástól. A mérnökök a hiányzó előretekintő szélvédőt egy különleges kiterjesztett valósággal működő kamerarendszerrel, az úgynevezett eXternal Vision System (XVS) technológiával helyettesítették, amely élőben vetíti a pilótafülke 4K-s monitoraira a gép előtti teret.
A Mach 1 feletti tartomány eléréséhez a tesztcsapat tudatosan épített fel egy gyorsított ütemtervet. Miután a gép 2025 végén végrehajtotta a szűzrepülését, majd egy tervezett karbantartás után visszatért a kifutóra, az intenzív tesztfázisban előfordultak olyan napok is, amikor huszonnégy órán belül kétszer is a levegőbe emelkedett az eszköz a strukturális vibrációs tesztek során.
Légiriadó helyett halk, barátságos puffanás
A tesztelés során a gyakorlati mérések fényesen igazolták az elméleti számításokat. Június 5-én a NASA X-59 Jim Less tesztpilótával a fedélzetén elérte a Mach 1,1-es sebességet 43 400 lábas magasságban egy 81 perces repülés alkalmával. Ezt alig pár nappal később egy még komolyabb, Mach 1,4-es száguldás követte 55 000 lábon, ami a tervezett utazó-üzemmódot jelenti.
A Concorde által kibocsátott 100 percalapú decibellel (PLdB) szemben a NASA X-59 hangterhelését sikerült megközelítőleg 75 decibelre szelídíteni. Ez a földfelszínen csupán egy távoli autóajtó becsapódásának vagy egy tompa puffanásnak felel meg. Ezt a minimális akusztikus hatást egy kísérő F-15-ös vadászgéppel és speciális szenzorokkal ellenőrizték a levegőben, bár a vadászgép saját hangrobbanása az első fázisban még jócskán elnyomta a kísérleti eszköz hangját.
A NASA X-59 kísérleti repülési adatai
| Tesztfázis / Paraméter | Elért / Tervezett sebesség | Alkalmazott repülési magasság |
|---|---|---|
| Első szuperszonikus repülés (2026. június 5.) | Mach 1,1 (~1147 km/h) | 43 400 láb (~13,2 km) |
| Utazósebességi teszt (2026. június 12.) | Mach 1,4 (~1487 km/h) | 55 000 láb (~16,7 km) |
| Maximális tervezett teljesítmény | Mach 1,6 (~1960 km/h) | 60 000 láb (~18,2 km) |
| Célszám akusztikus terhelésre | ~75 perceived dB (PLdB) | Földfelszíni érték |
A polgári repülés jövője és a szabályozás felpuhítása
A kísérleti eredmények nem korlátozódnak az amerikai légitérre, hiszen a nemzetközi légügyi szervezetek (ICAO) szigorúan követik az adatgyűjtést. Az Egyesült Államok Képviselőháza már 2026 márciusában elfogadta a szuperszonikus repülés modernizációjáról szóló törvényt, és az FAA már dolgozik az overland-tilalom feloldásának tervezetén, amelynek véglegesítése 2027 közepére várható.
A projekt következő, még idén induló második szakasza a lakossági tesztelés lesz. A NASA különböző amerikai városok felett fog elrepülni a géppel, és szisztematikus felmérésekkel vizsgálja majd, hogyan reagálnak a lakosok a tompa puffanásokra. Az így kapott empirikus adatokat átadják a regulátoroknak, hogy az abszolút tilalom helyett egy új, zajalapú szabályrendszert alkossanak meg, utat nyitva a következő generációs szuperszonikus utasszállítók előtt.
Nyitükép: NASA | Lori Losey
