A sarki területek felmelegedése elképesztő tempóban alakítja át az északi tájakat. A Washingtoni Állami Egyetem új kutatása szerint a talaj hőmérséklete jelentős mélységekben emelkedik, a leggyorsabb változást pedig pontosan a folyamatosan fagyott talajú permafroszt régiókban regisztrálták.
Évtizedes adatsorok tárják fel a folyamatot
A szakértők az 1997 és 2023 közötti méréseket elemezve átfogó képet alkottak az alaszkai talajviszonyok átalakulásáról. Az adatokból kiderül, hogy míg a mérsékelt égövben a talaj és a levegő hőmérsékletének változása általában szorosan együtt mozog, az északi szélességeken a hóborítás és a fagyott talaj jelenléte sajátos dinamikát teremt.
A magasabb szélességi körökön fekvő permafroszt területeken a talaj felmelegedése némileg elmarad a levegő hőmérsékletének emelkedésétől, ám az átlagos éves talajhőmérséklet így is folyamatos és szembetűnő emelkedést mutat. A mélyebb rétegekben – 50, 70 vagy akár 120 centiméteres mélységben – mért értékek egyértelműen bizonyítják, hogy a hőbehatolás nem marad meg a felszínen.
Veszélyben az utak és a települések
A permafroszt felolvadása közvetlen fenyegetést jelent az épített környezetre. Az eljegesedett talaj tartóerejének elvesztése miatt az utak megsüllyednek, a házak alapzata megreped, és a hidak szerkezete is meglazulhat. Az alaszkai infrastruktúra fenntartása emiatt egyre komolyabb technológiai és pénzügyi kihívássá válik.
Ugyancsak kritikus tényező a talajban zárt szerves anyagok bomlása. A kiolvadó rétegekből nagy mennyiségű szén-dioxid és metán szabadulhat fel az atmoszférába. Ez a folyamat egy öngerjesztő kört indít el, hiszen a légkörbe jutó üvegházhatású gázok tovább fokozzák a globális felmelegedést, ami még gyorsabb kiolvadáshoz vezet.
