Gázbuborékok törnek fel a sarkvidéki mocsarakból, jelezve a permafroszt lassú, de megállíthatatlan olvadását. Az északi sarkvidéken a globális átlagnál négyszer gyorsabban emelkedik a hőmérséklet, ami közvetlenül veszélyezteti az évezredek óta fagyott talaj stabilitását. A jelenség nem pusztán helyi infrastruktúrákat rombol le, hanem a légkörbe juttatott üvegházhatású gázok révén az egész bolygó klímáját formálja át.
Ted Schuur, a Northern Arizona University ökológusa az alaszkai Smith-tó partján vizsgálta a sár alól feláramló metánbuborékokat. A fagyott talajban felhalmozódott szerves anyag elbomlásával keletkező gázok kiszabadulása folyamatos, és a folyamat egyre intenzívebbé válik. A kutatók szerint a permafroszt stabilitásának elvesztése a klímaváltozás egyik kritikus fordulópontja.
A mélyben rejlő széncsapda
A permafroszt olyan talajréteg, amely legalább két egymást követő évben – vagy akár évezredeken át – fagyott állapotban marad. Ezek a területek rendkívül nagy mennyiségű elhalt növényi és állati maradványt őriztek meg anélkül, hogy azok lebomolhattak volna. Jelenleg körülbelül háromszor annyi szén található a sarkvidéki talajba zárva, mint amennyi a Föld teljes légkörében jelen van.
Ahogy a talaj felenged, a mikrobák aktiválódnak, és a szerves anyagot szén-dioxiddá, valamint metánná alakítják. A metán különösen hatékonyan tartja magában a hőt, így kis mennyiségben is jelentős hatást gyakorol az atmoszférára. Ha ez a szénkészlet elkezd kiszivárogni, a folyamatot többé nem lehet mesterségesen leállítani.
Láncreakció a fagyos talajban
A fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó szén-dioxid-kibocsátás mellett a permafrosztból származó gázok tovább bonyolítják a klímamodelleket. Ted Schuur hangsúlyozta, hogy a természetes szénforrások megnyílása felborítja a légköri egyensúlyt. A kutatások alapján a folyamat önmagát gerjeszti: a kibocsátott gázok emelik a hőmérsékletet, ami további talajrétegek olvadásához vezet.
Az északi területeken mért adatok azt mutatják, hogy a permafroszt hőmérséklete évről évre újabb rekordokat dönt meg. A fagyott talaj szerkezetének felbomlása nemcsak a gázok kiáramlását segíti elő, hanem a talaj megsüllyedését és a tavak átrendeződését is okozza.
Mérhető felmelegedési többlet
Friss előrejelzések szerint a század végéig a permafrosztból kiszabaduló gázok önmagukban közel negyed Celsius-fokos extra felmelegedést okozhatnak a globális átlagban. Ez a növekmény közvetlenül hozzáadódik az emberi tevékenységből fakadó kibocsátásokhoz.
- A sarkvidéki talaj háromszor több szenet tárol, mint a légkör.
- A felmelegedés mértéke az Északi-sarkvidéken négyszerese a globális átlagnak.
- A kibocsátott metán és szén-dioxid évszázadokra meghatározhatja a Föld klímáját.
A szakemberek szerint a természetes kibocsátások növekedése nem váltja ki az emberi kibocsátáscsökkentési kötelezettségeket, sőt még szigorúbb intézkedéseket tesz szükségessé az atmoszféra védelmében.
