Kétes kísérletnek indult a Quake shareware lemeze, ám a türelmetlen hackerek hetek alatt darabokra szedték a védelmet. Az id Software 1996-ban úgy döntött, hogy a 640 megabájtos CD-ROM kihasználatlan tárhelyére rázsúfolja a teljes korábbi katalógusát. A vásárlók páratlan lehetőségnek látták, hogy telefonos fizetéssel azonnal feloldhatják a Doom, a Doom II vagy a Wolfenstein 3D teljes változatát. A merész terjesztési modell azonban rövid úton tragikus kudarcba torkollott.
A kihasználatlan megabájtok csapdája
A kilencvenes évek közepén a CD-ROM meghajtók rohamosan terjedtek a személyi számítógépekben, ám a szoftverfejlesztők komoly fejtöréssel szembesültek a kapacitás kihasználásakor. A lemezek 640 megabájtos adattárolási területe messze meghaladta az akkori játékok tényleges méretét. John Carmack, az id Software vezető programozója még 1994-ben azzal viccelődött, hogy ha valaha CD-re adják ki a Doomot, a fennmaradó helyet egy egyórás dokumentumfilmmel kell majd kitölteniük. A stúdió korábban floppylemezeken terjesztette az epizódokra bontott próbaverzióit, de a CD-k kora új lehetőségeket nyitott. Amikor 1996 nyarán elkészült a Quake, a kipróbálható shareware kiadás mindössze 22 megabájtot foglalt el a rendelkezésre álló felületből. A stúdió vezetősége úgy vélte, a fennmaradó több mint 600 megabájtot kár lenne üresen hagyni, ezért merész lépésre szánták el magukat: a teljes korábbi játékkatalógust feltették a korongra titkosított formában.
Telefonos fizetés a digitális terjesztés hajnalán
A szélessávú internetes kapcsolatok és a mai digitális áruházak előtt az id Software egy rendhagyó, hibrid terjesztési rendszert dolgozott ki. A koncepció lényege az volt, hogy a vásárló a boltokban mindössze tíz dollár körüli összegért megvehette a Quake shareware lemezét. Amennyiben a játékos ki akarta próbálni a többi klasszikust — köztük a Commander Keen, a Heretic, a Hexen vagy a Doom II epizódjait —, nem kellett visszasietnie a legközelebbi üzletbe. Elegendő volt felhívnia egy ingyenesen hívható telefonszámot, megadnia a bankkártyaadatait és a szoftver által generált egyedi azonosítókódot. A telefonos operátor ezt követően megadott egy sorozatszámot, amelyet a lemezen futó feloldóprogram elfogadott, és azonnal kicsomagolta a kiválasztott játékot. A modell a TestDrive Corporation titkosítási megoldására épült, és a köztes kereskedelmi láncok kiiktatásával gyors, közvetlen bevételeket ígért a stúdiónak.
Harminckilenc nap alatt omlott össze a védelem
A gondosan kitervelt üzleti modell azonban egyetlen végzetes technikai hibán csúszott el. A CD-ROM 1996. augusztus 30-án került a boltokba, de a védelem élettartama rendkívül rövidnek bizonyult. A GNOMON nevű hackercsoport mindössze 39 nappal a megjelenés után kiadta a Quakecrk.zip néven ismertté vált csomagot. Az ebben található QCRACK.EXE segédprogram teljesen kijátszotta a titkosítást, így bárki ingyen hozzáférhetett az összes felmásolt játékhoz. A biztonsági rendszer alapvető hiányossága abban rejlett, hogy a feloldást végző szoftver helyileg, a felhasználó saját számítógépén végezte el a matematikai ellenőrzést. A telefonos operátortól kapott kód nem tartalmazott semmilyen titkos szerveroldali kulcsot; a lemezen futó offline program csupán kiszámította a saját algoritmusával a helyes sorozatszámot, és összehasonlította a beírt karakterekkel. Mivel az ellenőrző logikát és az algoritmust is a lemezen helyezték el, a reverse engineering eszközeivel dolgozó hackereknek nem volt nehéz dolguk visszafejteni a folyamatot.
A kalózok jobb élményt kaptak, mint a fizetős vásárlók
Fabien Sanglard szoftverfejlesztő friss technikai elemzéséből az is kiderült, hogy a kapkodás miatt abszurd hibák maradtak a lemezen. A kiadó egy apró gépelési hiba miatt nemcsak a biztonságot kockáztatta, hanem a tisztességes vásárlók dolgát is megnehezítette. A Final Doom esetében a konfigurációs fájlban egy kisbetűs fájlnevet nagy kezdőbetűvel írtak be, emiatt a telefonos ügyfélszolgálat rendszere rossz kódot generált a feloldáshoz. Az érvényes licenccel rendelkező vásárlók így hiába fizettek a telefonban, nem tudták elindítani a megvásárolt szoftvert. Ezzel szemben a feltört programot használó kalózok akadálytalanul játszhattak a teljes gyűjteménnyel. David Kushner a Masters of Doom című könyvében megjegyzi, hogy az id Software raktáraiban közel 150 ezer eladhatatlan lemez halmozódott fel, mivel a bolti shareware terjesztési kísérlet teljesen összeomlott. A történet a mai napig tanulságos példája annak, hogy a kizárólag kliensoldali ellenőrzésre épülő másolásvédelem törvényszerűen kudarcra van ítélve.
