A megszokott kendőzetlen őszinteséggel beszélgetett karrierjéről és a visszavonulás gondolatáról Yoko Taro, a NieR: Automata és a Drakengard szériák legendás rendezője. A japán The Tenth Mosaic rendezvényen megtartott pódiumbeszélgetésen elmondta, hogy szakmai szempontból már legelső rendezésével elért mindent, amit valaha szeretett volna, a folyamatos munkát pedig egy egészen sajátos tényező tartja életben az életében.
A legelső projekttel beteljesült a fejlesztői álom
Yoko Taro felidézte, hogy a 2003-as PlayStation 2-es Drakengard készítése során megkapta azt a teljes alkotói szabadságot, amiről egy videójáték-rajongó csak álmodhat. Bár a cím megosztó értékeléseket kapott, a rendező saját elmondása szerint pontosan azt a víziót tudta megvalósítani, amit elképzelt. Mivel ezt a mérföldkövet korán elérte, a NieR szériával elért hatalmas nemzetközi sikereket és az azóta eltelt évtizedeket már csupán „a fennmaradó időnek” tekinti.
A fejlesztő hozzátette, hogy anyagilag is közeledik ahhoz a ponthoz, ahol a megtakarításaiból és a nyugdíjából kényelmesen megélne a munka elengedése után is. Érzelmi oldalról nézve úgy fogalmazott, hogy legszívesebben már most letenné a lantot, a teljesen tétlen mindennapoktól azonban jobban tart, mint a fejlesztéssel járó mindennapi megpróbáltatásoktól.
Mentális fittség a nehézségek ellenére
A megszokott humorral megfűszerezett gondolatmenet szerint a döntés hátterében az időskori szellemi hanyatlástól való félelem áll. Yoko Taro elmondása szerint több olyan történetet is hallott, ahol a korábban feszített tempóban dolgozó szakemberek állapota a nyugdíjazás után gyorsan romlani kezdett. Ezért amikor a munka során bosszantó vagy kimerítő helyzetekkel szembesül, mindig azzal nyugtatja magát, hogy a szellemi erőkifejtés kiváló eszköz a demencia megelőzésére.
Bár a rendező szavait a tőle megszokott szarkazmus miatt érdemes némi fenntartással kezelni, rávilágítanak arra a különleges alkotói hozzáállásra, ami a műveit is egyedivé teszi. Bár határozott tervet egy újabb projektre nem jelentett be, a szellemi frissesség megőrzése garantálhatja, hogy hallunk még a stílusformáló alkotóról.
