Tizennégy évig tartó forgatás után mutatják be Wim Wenders és Peter Zumthor közös 3D-s dokumentumfilmjét Velencében. A From Inside Out – The Architecture of Peter Zumthor című alkotás az építészeti terek és az emberi érzékelés viszonyát vizsgálja.
A film világpremierjére a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál versenyen kívüli programjában kerül sor. A rendező és a Pritzker-díjas svájci építész együttműködéséből született projekt különlegessége, hogy nem száraz szakmai előadásként, hanem térbeli élményként igyekszik közelebb hozni az épületek belső világát a közönséghez. A produkció hátterében egy hollywoodi sztár, Brad Pitt is feltűnik vezető producereként.
Brad Pitt támogatása a projekt mögött
Brad Pitt jelenléte a stáblistán nem csupán névleges formális szerepvállalás. A színész régóta ismert az építészet iránti elkötelezettségéről, és kifejezett tisztelője mind Wim Wenders rendezői munkásságának, mind Peter Zumthor építészeti filozófiájának. Pitt korábban nyilvánosan is kiállt a svájci tervező munkája mellett, amikor a Los Angeles County Museum of Art (LACMA) új épületszárnyának, a David Geffen Galleriesnek a tervei körüli politikai és lakossági viták zajlottak.
A Los Angeles-i meghallgatásokon Pitt személyesen érvelt a tervek jóváhagyása mellett, kiemelve Zumthor fény- és árnyékkezelési zsenialitását. Ez a kiállás kulcsfontosságúnak bizonyult abban, hogy a nagyszabású múzeumi beruházás megkapja a szükséges engedélyeket. A dokumentumfilm finanszírozásában és nemzetközi megvalósításában betöltött vezető produceri szerepe így szerves folytatása annak a munkának, amelyet az építész víziójának védelmében végzett.
Tizennégy év munkája három dimenzióban
A From Inside Out forgatása több mint egy évtizeden át tartott. Wim Wenders kamerája az Egyesült Államokban, Svájcban, Németországban és Angliában is követte az épületeket és a bennük megforduló embereket. A rendező szándékosan választotta a 3D-s kameratechnológiát, mert úgy véli, a térbeli mélység elengedhetetlen ahhoz, hogy a néző valóban átérezze a fizikai dimenziókat, a fények játékát és a felületek textúráját.
Wenders megközelítése eltér a megszokott doku-formátumoktól: ahelyett, hogy szakértői interjúkkal és technikai magyarázatokkal terhelné a látogatót, az épületekben élő, dolgozó vagy azokon áthaladó emberek mindennapi tapasztalataira helyezi a hangsúlyt. Az alkotás azt vizsgálja, miként formálja a megépített környezet az emberi emlékeket, az érzelmeket és a helyhez való kötődést.
Kiemelt építészeti remekművek a vásznon
A 114 perces dokumentumfilm Peter Zumthor pályafutásának legmeghatározóbb alkotásait mutatja be. A válogatásban helyet kaptak kisebb léptékű, intim terek és nagyszabású középületek egyaránt:
- Therme Vals (Svájc): a sziklából faragott termálfürdő, amely a fény és a kő harmonikus kapcsolatáról ismert.
- Bruder Klaus kápolna (Németország): a mező közepén álló, elszenesített fagerendák mentén kiöntött beton fülke.
- Kolumba Múzeum (Köln, Németország): a második világháborús romok és a kortárs építészet találkozása.
- Steilneset Emlékhely (Norvégia): a boszorkányperek áldozatainak emelt drámai építmény.
- David Geffen Galleries (LACMA, Los Angeles): az intézmény legújabb, monumentális múzeumi szárnya.
A film rámutat arra, hogy az építészet nem pusztán funkcionális szerkezetek sora, hanem az emberi létezés kerete. Wim Wenders és Peter Zumthor közös munkája a Velencei Filmfesztivál egyik legérdekesebb színfoltja, amely az építészet és a filmművészet találkozásának új módszereit szemlélteti.
