Pedro Pascal egy önfejű csellista szerepében tér vissza a mozivászonra Tony Gilroy legújabb lélektani drámájában. A New York-i Filmfesztiválon debütáló Behemoth! című alkotás a filmzeneírás világán keresztül vizsgálja az emberi kapcsolatok, a családi örökség és a művészi elhivatottság súlyát.
A filmzene mint emlékezet és menekülés
A történet középpontjában Alex Serian áll, a virtuóz csellista, aki két évtizednyi távollét után tér vissza Los Angelesbe. A klasszikus koncerttermek világából visszalépve stúdiózenészként vállal munkát hollywoodi produkciók zenei felvételein, miközben próbálja tisztázni kapcsolatát széteső családjával és korábbi partnereivel. A címben szereplő kifejezés egy fiktív filmzenei projekt kódneve, amely fokozatosan válik a főhős belső vívódásainak szimbólumává. A cselekmény nem lineárisan halad, hanem a zenei témák váltakozásával párhuzamosan villantja fel a múlt emlékképeit.
A széria sikerei után mélyebb tónusok
Az Andor és a Michael Clayton alkotója ezúttal egy jóval bensőségesebb, karakterközpontú drámát készített. A szakmai visszhang szerint a rendezés pörgős akcióelemek helyett a csendekre és a színészi játékra épít. Pedro Pascal visszafogott, mégis intenzív alakítást nyújt a külvilágtól elzárkózó zenész szerepében, akit a zene iránti szenvedély és az abból fakadó kiégés egyaránt formál. Mellékszerepekben Olivia Wilde és Eva Victor tűnnek fel a főhős múltjának meghatározó alakjaiként, míg Will Arnett a testvérét formálja meg.
Klasszikus zenei ritmusok és kritikai fogadtatás
A film technikai és zenei megvalósítása kiemelkedő, hiszen kilenc neves zeneszerző működött közre a zenei anyag megalkotásában. Az értékelések hangsúlyozzák, hogy a produkció a zenészek mindennapi munkájának valóságát ábrázolja, kerülve a műfaji közhelyeket. Bár a széttöredezett narratíva nem minden kritikus tetszését nyerte el maradéktalanul, a zenei felépítés és Pedro Pascal alakítása egyöntetű elismerést váltott ki.
