Valódi Föld körüli pályára emelkedik szeptember 22-én a SpaceX kísérleti óriásrakétája, a Starship. A tizennegyedik tesztrepülés célja az eddigi szuborbitális ívek után a tényleges keringési pálya elérése.
A szuborbitális tesztektől a tényleges keringésig
Az eddig lebonyolított tizenhárom próbarepülés során a Starship mindig úgynevezett szuborbitális pályán haladt, ami azt jelentette, hogy az indítást követő egy órán belül ellenőrzött körülmények között visszatért a légkörbe. A kijelölt szeptember 22-i indítási ablak során a rendszer az eddigi leghosszabb és legösszetettebb feladatát teljesíti. A teherbírást és az irányítórendszereket valós űrbéli körülmények között tesztelik, a repülés során a jármű megközelítőleg 275 kilométeres magasságban hat kerülőt tesz meg a Föld körül.
A tervezett tízórás küldetés végén az űrhajó a Csendes-óceánban hajt végre ellenőrzött vízbecsapódást Chile partjaitól nyugatra. A teszt kiemelt eleme, hogy az indítás után a Super Heavy hordozórakéta is leválik, majd visszatérési manővert hajt végre a Mexikói-öböl kijelölt vízfelületére.
Műholdtelepítés a Föld körüli pályán
A mostani repülés nem csupán mérnöki demonstráció, hanem operatív teherhordó teszt is egyben. A rakéta rakterében 26 darab harmadik generációs Starlink műhold foglal helyet, amelyeket a keringési pálya elérése után bocsátanak ki. Ez lesz az első alkalom, hogy a Starship teljes értékű kereskedelmi szállítmányt juttat az űrbe. A műholdak kicsomagolásukat követően saját hajtóműveikkel állnak majd végleges üzemi pályájukra.
A SpaceX közlése szerint az ehhez szükséges hardware- és szoftvermódosításokat a korábbi repülési tapasztalatok alapján hajtották végre a mérnökök. A siker kulcsfontosságú a rendszer teljes újrafelhasználhatóságának igazolásához.
