Új, az Artemis-programot idéző festést kapott a NASA ikonikus T-38-as kiképzőgépe. A szuperszonikus T-38-as repülőgépek évtizedek óta szolgálják az űrhajósok felkészülését, ám a friss külső most különleges státuszt teremtett a flottában.
A NASA Houstonban található Johnson Űrközpontjának flottájában tizennégy darab Northrop T-38 Talon típusú sugárhajtású repülőgép szolgál. A gépjárműpark történetében most először fordult elő, hogy az egyik gép teljesen egyedi, kék-fehér, az Artemis-missziók arculatát idéző színeket és mintázatot kapott. A pilóták és űrhajósok körében azonnal megindult a versengés az egyetlen Artemis-mintás repülőgép használati jogáért, hiszen a Holdra készülő űrhajósok mind ezzel szeretnének gyakorolni az Ellington Field repülőtéren.
Kétüléses szuperszonikus gépek a mentális állóképességért
A T-38-as repülőgépek nem csupán reprezentatív célokat szolgálnak, hanem a legénységi felkészítés elengedhetetlen kellékei. Az Apollo-korszaktól kezdve a Space Shuttle programon át a jelenlegi lunar missziókig minden űrhajós több száz órát tölt a sugárhajtású gépek fülkéjében. A kétszemélyes, Mach 1,3 sebességre képes repülőgépekben a pilótának és a navigátornak ezredmásodpercek alatt kell döntéseket hoznia nagy túlterhelés és dinamikusan változó körülmények között. Ez a fajta stresszhelyzet szimulálja a legjobban az űrhajók felszállása és visszatérése során tapasztalható fizikai és szellemi terhelést.
Felkészülés a Hold körüli Artemis II misszióra
Az Artemis II legénysége – Reid Wiseman, Victor Glover, Christina Koch és Jeremy Hansen – folyamatosan gyakorol a T-38-as repülőgépek segítségével. A repülések során a csapatmunka, a rádiókommunikáció és a helyzetfelismerés finomítása a fő feladat. A holdi repülés során az Orion űrhajó rendszereit hasonlóan feszes tempóban kell kezelniük, mint a szuperszonikus kiképzőgépeket. Az új arculatú T-38-as így nemcsak szimbólum, hanem az űrhajósok mindennapi munkájának közvetlen eszköze a Houston feletti légtérben.
Évtizedes flotta a váltás küszöbén
Bár a T-38-as gépek hatékonyan látják el feladatukat, a flotta átlagéletkora meghaladja a hatvan évet. Az amerikai légierő fokozatosan kivonja a típust és átáll az új T-7A Red Hawk modellekre, ami a NASA számára is kihívást jelent az alkatrész-utánpótlás és a karbantartás terén. Az űrügynökség már megkezdte a piaci elemzéseket egy modern váltótípus beszerzésére, hogy a jövő hold- és marsutazói továbbra is a legmagasabb szintű repülési kiképzésben részesülhessenek.
