Évtizedek óta megfejtetlen második világháborús Enigma-üzeneteket fejtettek meg a legújabb mesterségesintelligencia-modellek. Az Alan Turing által elindított kódfejtő munka így több mint nyolcvan évvel később kapott teljesen új lendületet az eljárásokat automatizáló és történeti összefüggéseket elemző rendszerek jóvoltából.
A kódfejtés úttörője, Alan Turing a Bletchley Parkban dolgozó csapatával a világháború idején megalkotta a Bombe nevű elektromechanikus gépet. Ez az eszköz tette lehetővé a náci Németország által használt Enigma rejtjelező gépek üzeneteinek tömeges dekódolását. Ugyanakkor a háborús archívumokban maradt néhány olyan rejtjelezett szöveg, amelyet sem a korabeli szakemberek, sem a későbbi kutatók nem tudtak megfejteni. Ezek hátterében többnyire gépelési hibák, kimaradt karaktersorok vagy az eredeti kezelők mulasztásai álltak, ami a megszokott kriptográfiai módszerekkel lehetetlenné tette a visszafejtést.
Önálló kutatás és kutatói együttműködés
A legújabb áttörések során két különböző megközelítést alkalmaztak a szakértők. Az egyik esetben a fejlesztők a GPT-6 Astra modellt utasították arra, hogy keressen egy még megválaszolatlan Enigma-üzenetet az archívumban, és próbálja meg feltörni azt. Az algoritmus nemcsak átvizsgálta a meglévő adatbázisokat, hanem saját Enigma-szimulátort épített, kontextuális utalásokat elemzett, és sikeresen rekonstruálta egy 2005 óta ellenálló szöveg tartalmát. A végeredményt független kriptográfiai kutatók is megerősítették.
A másik üzenetet a Claude Opus 5 segítségével fejtették meg, ahol az emberi szaktudás és a gép elemzőképessége kiegészítette egymást. Ebben a folyamatban egy szakértő célzott történelmi információkat adagolt a modellnek — például egy konkrét tiszt jellegzetes aláírását —, ami alapján az algoritmus képes volt leszűkíteni a lehetséges kulcsok körét, és végül feltörte a rejtjelt.
Új távlatok a történeti kutatásokban
A mostani eredmények nem jelentik azt, hogy a mesterséges intelligencia segítség nélkül képes bármilyen rejtjelezést feltörni. Inkább azt mutatják meg, hogy a rendszerek miként tudják hatékonyan ötvözni a programozást, a történeti forráskutatást és az iteratív logikai következtetést. A fennmaradt Enigma-üzenetekből már csak hét vár megfejtésre, ami jól jelzi az új technológiai megközelítés hatékonyságát.
Az összetett adatbázisok elemzése és a pontatlan források feldolgozása komoly kihívást jelent a történészek számára. A kódfejtésben elért eredmények azt vetítik előre, hogy a hasonló modellek a jövőben a történettudomány és az archívumkutatás nélkülözhetetlen segítőtársaivá válhatnak.
