Ritka, lila és zöld színekben pompázó aurórát örökítettek meg a Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetéről. A látványos jelenség fotóját és a háttérben álló fizikai folyamatokat a NASA tette közzé, rámutatva arra, hogy a Napból érkező töltött részecskék miként borítják ragyogásba a Föld felső légkörét.
A felvétel készítésekor a keringő komplexum Kirgizisztán felett haladt el mintegy 411 kilométeres magasságban. A fényjelenséget a Napból származó nagy sebességű plazmaáramlás és a koronalyukakból kiáramló részecskék kölcsönhatása váltotta ki, ami enyhe, G1-es osztályú geomágneses vihart idézett elő a Föld mágneses mezőjében.
Hogyan színezik át a gázok az eget?
A sarkifény akkor jön létre, amikor a Napból érkező elektromosan töltött részecskék elérik a Föld magnetoszféráját, majd a mágneses erővonalak mentén a légkörbe csapódnak. Ott energiájukat átadják az oxigén- és nitrogénmolekuláknak, amelyek a gerjesztett állapotból visszatérve fotonokat bocsátanak ki.
A fény színe elsősorban az adott gázfajtától és a tengerszint feletti magasságtól függ:
- Zöld fény: A leggyakoribb árnyalat, amelyet az oxigénmolekulák bocsátanak ki 100 és 200 kilométeres magasság között.
- Vörös fény: Szintén oxigénhez kapcsolódik, de 200 kilométeres magasság felett jön létre.
- Kék és rózsaszín árnyalatok: A nitrogénmolekulák gerjesztése nyomán keletkeznek a légkör alacsonyabb rétegeiben.
A most megfigyelt lila szín akkor alakul ki, amikor a különböző magasságokban gerjesztett gázok kék és piros fényösszetevői a megfigyelő szemszögéből egymásra tolódnak és összekeverednek.
A napéjegyenlőség és a mágneses kapuk
Bár auróra az év bármely szakában előfordulhat, az űrhajósok és a Földön élők a tavaszi és őszi napéjegyenlőségek idején tapasztalhatják a legintenzívebb sarkifény-tevékenységet. A bolygó mágneses mezőjének geometriája ilyenkor teszi lehetővé a napszél energiájának leghatékonyabb átadását a magnetoszférának, amit a szaknyelv Russell–McPherron-hatásként ismer.
A látványos űrbéli fotók nemcsak esztétikai élményt nyújtanak, hanem segítenek a kutatóknak a légköri folyamatok és a bolygónkat védő mágneses pajzs működésének pontosabb megértésében is.
Nyitókép: nasa
