Kávé vagy tea: tíz év kutatási adatai mutatják meg a hatást a csontokra

csesze-kave

Két bögre reggeli fekete még belefér, a folyamatos újratöltés viszont csendben kikezdheti a vázrendszer épségét. Egy nagyszabású, tíz éven át tartó orvosi vizsgálat szerint a rendszeres teázás enyhén javítja a csípőcsont ásványianyag-sűrűségét, míg a napi öt csészét meghaladó kávébevitel már kimutatható csontvesztéssel jár együtt az idősebb nőknél.

A Flinders Egyetem kutatói a tekintélyes Study of Osteoporotic Fractures adatbázisára támaszkodva csaknem tízezer, 65 év feletti nő egészségügyi mutatóit követték nyomon egy teljes évtizeden keresztül. A Nutrients szakfolyóiratban publikált elemzés azért számít ritkaságnak a táplálkozástudományban, mert nem egyetlen kérdőíves pillanatképet rögzített, hanem éveken át párhuzamosan mérte a pontos folyadékfogyasztási szokásokat és a DXA-vizsgálattal ellenőrzött csontsűrűséget. Mivel a menopauza után felgyorsul a leépülés és a csontritkulás világviszonylatban minden harmadik 50 év feletti nőt érint, az évtizedes szokások mikroszkóp alá vétele régóta esedékes volt.

A katechinek védőhálója és a túlzásba vitt koffein ára

A mérési adatok tanúsága szerint a teakedvelők csoportjánál statisztikailag igazolható, mérsékelt csontsűrűség-többlet mutatkozott a csípőcsont területén azokhoz képest, akik egyáltalán nem fogyasztottak teát. A kutatás társszerzője, Ryan Liu rámutatott: a teában található bioaktív vegyületek, különösen a katechinek és flavonoidok antioxidáns jellegük révén serkentik az új csontszövet képződését, miközben gátolják a csontfaló sejtek túlzott aktivitását. Érdekes módon ez a protektív hatás a túlsúllyal élő résztvevők körében még kifejezettebbnek bizonyult.

A kávé esetében jóval összetettebb dinamika rajzolódott ki. Napi két-három csésze még semmilyen negatív elmozdulást nem idézett elő, napi öt adag felett viszont a spline-elemzések egyértelmű csökkenést regisztráltak az ásványianyag-sűrűségben. A túlzott koffeinbevitel gátolja a kalcium hatékony felszívódását a bélrendszerben, fokozza a vizelettel történő kalciumürítést, valamint tompítja az oszteoblasztok D-vitamin-receptorainak működését. A kutatók külön felhívták a figyelmet egy szignifikáns kölcsönhatásra: azoknál a nőknél, akik életük során rendszeresen fogyasztottak alkoholt, a túlzott kávézás még erőteljesebben gyengítette a combnyak csontállományát.

Italfajta és mennyiség Megfigyelt csontsűrűség-változás Biológiai mechanizmus
Rendszeres teafogyasztás Enyhén magasabb teljes csípőcsonti BMD érték Katechinek és flavonoidok csontépítő támogatása
Mérsékelt kávé (napi 2-3 csésze) Semleges hatás, nincs mérhető romlás Kiegyensúlyozott kalcium-anyagcsere
Erős kávézás (napi 5 csésze felett) Alacsonyabb ásványianyag-sűrűség a csípőben Romló kalciumfelszívódás és receptorblokkolás
Kávé magas alkoholfogyasztás mellett Kifejezetten alacsonyabb combnyak BMD Halmozott metabolikus terhelés a csontállományra

Hazai kilátások a megelőzésben

Magyarországon a csontritkulás a becslések szerint mintegy hatszázezer embert érint, az időskori combnyaktörések száma pedig évről évre komoly terhet ró az ellátórendszerre. Bár a hazai lakosság hagyományosan sok kávét és jóval kevesebb valódi teát fogyaszt, a szakemberek szerint nem radikális életmódváltásra, hanem arányérzékre van szükség. A kutatók hangsúlyozzák, hogy a csontok alapvető védelmét továbbra is a megfelelő kalciumbevitel, a D-vitamin pótlása és a rendszeres súlyterheléses mozgás garantálja, a kávé tejjel való fogyasztása pedig részben ellensúlyozhatja a koffein enyhe kalciumelvonó hatását.

A tízéves vizsgálat összegzése szerint nem kell száműzni a presszókávét a mindennapokból, ám a literszámra fogyasztott adagok helyett érdemes helyet szorítani a minőségi zöld vagy fekete teának is. A csontozat épsége hosszú távon dől el, ahol a csészék tartalma apró, de évtizedek alatt összeadódó tényezővé lép elő.