Lángoló erdők mélyén ébrednek fel a föld alatt évtizedek óta szunnyadó világháborús bombák Európában. A szélsőséges nyári hőség és a terjedő tüzek miatt a felszín alatti robbanótestek forrósodnak fel, ami váratlan detonációkhoz vezet. A kiterjedt erdőtüzek a növényzet elpusztítása mellett olyan elfeledett lőszerraktárakat és aknamezőket is elérik, amelyek hosszú ideje érintetlenül feküdtek az aljnövényzet alatt.
A katasztrófavédelmi egységek és tűzszerészek dolgát jelentősen megnehezíti a láthatatlan fenyegetés. Franciaországban, Belgiumban, Németországban és Hollandiában egyaránt beszámoltak arról, hogy a lángok által elért területeken régi robbanóanyagok léptek működésbe. A helyzet jól mutatja, hogy a múlt háborús öröksége a klímaváltozás hatásaival ötvözve teljesen új biztonsági kockázatot teremt a kontinensen.
Véletlenszerű robbanások a lángoló területeken
Franciaország délnyugati részén, Bordeaux környékén a tüzek olyan erdőségeket értek el, ahol a második világháborúból visszamaradt lőszereket rejtett a talaj. Le Porge település közelében a tűz hatására mintegy négyszáz korabeli gránát és egyéb robbanótest került a felszínre. A helyi lakosok és mentőcsapatok több mint száz robbanást hallottak az éjszaka folyamán, amikor a tartós hőség hatására a lőszerek egymás után indultak be. Egy repeszdarab még egy kiürített lakóház falát is átütötte.
Belgium keleti tartományában, Liège régiójában és az Ardennek erdőségeiben szintén dördültek el régi aknák. A belga tűzszerész szolgálat évente átlagosan több mint háromezer riasztást kap és 200–250 tonna háborús lőszert hatástalanít, ám a szélsőséges időjárás megnehezíti a feladatukat. A mentőegységek sok esetben nem tudják biztonságos távolságból megközelíteni a tűzfészkeket, mert a tőzegben napokig izzó tűz közvetlenül átadja a hőt a mélyebben fekvő szerkezeteknek.
A klímaváltozás aktiválja a szunnyadó fegyvereket
A kutatók szerint a jelenség hátterében a csapadékeloszlás és a hőmérséklet eltolódása áll. Sarah Njeri, a londoni SOAS Egyetem béke- és konfliktuskutatója rámutatott: a korábban megszokott kiszámítható esőzések és a mérsékelt hőmérséklet tartósan nyugalomban tartotta a talajba temetett fegyvereket. A megváltozott éghajlati viszonyok megszüntetik ezt a stabilitást, így a természet kiássa és újraaktiválja a veszélyes maradványokat.
A World Weather Attribution elemzése szerint a januári bőséges esőzések miatt burjánzó növényzet keletkezett, amely a nyári aszályban tökéletes gyújtóanyaggá vált. Amikor a száraz aljnövényzet meggyullad, a magas hőmérséklet eléri a rozsdás hüvelyeket. A több évtizedes korrózió miatt a gyújtószerkezetek és a robbanóanyagok még érzékenyebbé váltak a külső behatásokra, így a tartós felmelegedés közvetlenül kiváltja a detonációt.
Veszélyben a mentőcsapatok és a lakosság
Németországban, a Müritz Nemzeti Parkban és Brandenburg tartományban a tűzoltók csak tűzszerészek kíséretében haladhattak előre, mert a területen hidegháborús és világháborús bombák egyaránt rejtőznek. A védekezést irányító hatóságok kénytelenek voltak biztonsági zónákat kijelölni, ahová ember nem léphet be, így bizonyos területeken a lángok szabadon terjedhettek.
A kialakult helyzet rámutat arra, hogy a háborús mentesítés évtizedekkel a harcok lezárulta után sem fejeződött be teljesen. Amennyiben a nyári szárazságok és a kiterjedt erdőtüzek a jövőben is rendszeressé válnak, Európának teljesen új stratégiát kell kidolgoznia a feltáratlan robbanótestek azonosítására és kármentesítésére.
