Egy osztrák kavicsbányában előkerült fémhalom megváltoztatja a vaskori kereskedelemről alkotott eddigi elképzeléseinket. A kutatók megállapították, hogy a korábban csak rozsdás kincsként emlegetett gyűjtemény valójában Európa legnagyobb őskori vasrudakból álló tömeges leletegyüttese.
A kelta kor végére, időszámításunk előtt a 3. és 2. század fordulójára datálható tárgyak a Felső-Ausztriában található Deinham község közelében, az ipari kavicskitermelés során bukkantak felszínre a Duna medréből. A munkagépek hordalékából összesen mintegy fél ezer, pontosabban 519 leletegységet gyűjtöttek össze a szakemberek, amelyekből legalább 500 különálló vasrudat sikerült azonosítani. A teljes leletegyüttes tömege eléri az egy tonnát, ami példátlan léptékű fémtömeget jelent a korszak tekintetében.
Félkész alapanyagok a vaskori kovácsok számára
A Deinham mellett talált tárgyak nem kész fegyverek vagy szerszámok, hanem úgynevezett bikónikus, mindkét végükön elkeskenyedő félkész vasrudak. Ezek az alakzatok a vaskori kohászat jellegzetes cseretermékei voltak, amelyeket a kovácsok később tetszőleges eszközzé formálhattak. Egy-egy ép rúd átlagosan 28,5 centiméter hosszú és nagyjából két kilogramm súlyú volt.
Ez a hatalmas fémmennyiség nem csupán a helyi igények kielégítésére szolgált. A becslések alapján a megmunkálási veszteségeket is bekalkulálva a talált nyersanyag elegendő lett volna mintegy 500 vaskori kard vagy akár 8000 kovácsolt szög elkészítéséhez. A lelet jelenléte arra utal, hogy a késő vaskorban a dunai vízi úton szervezettségben és volumenben is messze a korábban feltételezett szint feletti fémkereskedelem zajlott.
Hajótörés vagy rituális felajánlás a Dunában
A kutatók rekonstrukciója szerint a hatalmas rakomány valószínűleg egy folyami szállítási baleset következtében került a vízfenékre, amikor az árut szállító vízi jármű elsüllyedt a Dunán. Ugyan a rituális folyami áldozat lehetőségét sem zárják ki teljesen, a rakomány egységessége és ipari léptéke inkább a kereskedelmi szerencsétlenség elméletét támasztja alá.
A fém kémiai elemzése még folyamatban van, de a korai eredmények alapján a nyersanyag összetétele a bajorországi Manching környékén feltárt leletekkel mutat hasonlóságot. Ez azt valószínűsíti, hogy a vasat a mai Németország területén bányászták és kohósították, majd a Dunán szállították kelet felé, ami bizonyítja a Közép-Európát átszelő regionális kereskedelmi hálózatok fejlettségét.
Nyitókép: illusztráció
