Hatvan éve a BASIC programnyelv megjelenése teljesen átírta a jövőt, ledöntve a számítástechnika szigorúan zárt falait.
A Beginner’s All-purpose Symbolic Instruction Code (BASIC) születése előtt a gépidő drágább volt, mint az emberi munkaerő. A hatvanas évek elején a számítógépek szobaméretű, méregdrága monstrumok voltak, amelyeket kizárólag magasan képzett matematikusok és mérnökök tudtak kezelni. A programozás ekkoriban egyet jelentett a lyukkártyák lyukasztásával, amelyeket kötegekben adtak át a gépkezelő operátoroknak. A feldolgozás napokig tartott, és ha a kód egyetlen elgépelést is tartalmazott, a folyamat hibával leállt, a programozó pedig kezdhette elölről az egészet. A számítástechnika elszigetelt, frusztráló és elképesztően lassú műfajként működött, teljesen elzárva a hétköznapi emberektől.
A lyukkártyák zsarnokságának vége
A Dartmouth College két professzora felismerte, hogy a gépek valódi potenciálja a hozzáférhetőségben rejlik. John G. Kemeny és Thomas E. Kurtz 1964-re kidolgoztak egy rendszert, amely alapjaiban zúzta szét a korábbi paradigmát. Megalkották a Dartmouth Time Sharing System (DTSS) nevű időkiosztásos hálózatot, amely lehetővé tette, hogy több felhasználó egyidejűleg, külön terminálokról kommunikáljon a központi számítógéppel. A hardveres innováció azonban önmagában kevés lett volna egy könnyen tanulható szintaxis nélkül.
A professzorok célja egy olyan nyelv megalkotása volt, amelyet a bölcsészek, közgazdászok és művészeti hallgatók is hetek, sőt napok alatt elsajátíthatnak. A BASIC az angol nyelv alapvető szavaira épített. A PRINT kiírt valamit a képernyőre, az IF és a THEN feltételeket szabott, a GOTO pedig ugrópontokat hozott létre a kódban. Az első sikeres futtatásra 1964. május 1-jén, hajnali 4 órakor került sor. A parancsok azonnali visszajelzést adtak, a gép pedig másodpercek alatt válaszolt a terminálon. A számítógép a matematikai rejtvényfejtők eszközéből azonnal interaktív partnerré vált.
Egy budapesti elme a Dartmouth campusán
A technológiai forradalom motorja egy magyar származású zseni volt. Kemény János (John G. Kemeny) 1926-ban született Budapesten, majd családjával 1940-ben, az erősödő nácizmus elől menekült az Egyesült Államokba. Intellektusa hamar utat tört magának: a Princeton Egyetemen tanult, majd húszévesen beválogatták a Manhattan-terv matematikusai közé, ahol Neumann Jánossal és Richard Feynmannal dolgozott együtt. Később Albert Einstein asszisztenseként kutatott.
Kemény mélyen hitt abban, hogy a jövő társadalmában a számítógépes írástudás ugyanolyan alapvető készség lesz, mint az olvasás. Nem elégedett meg a tudományos elefántcsonttorony kényelmével. Azt akarta, hogy a diákok ne féljenek a gépektől, hanem eszközként használják azokat saját problémáik megoldására. A BASIC megalkotásával lényegében ő írta meg az első univerzális tolmácsszótárt ember és gép között.
Amikor a Microsoft is rácsatlakozott a hálózatra
A nyelv igazi robbanása a hetvenes évek közepén érkezett el a mikroszámítógépek megjelenésével. Amikor 1975-ben az Altair 8800 megjelent a Popular Electronics magazin címlapján, két fiatal programozó, Bill Gates és Paul Allen azonnal megértette, mi hiányzik a gépből. Az Altair pusztán kapcsolókkal és villogó LED-ekkel kommunikált. Gates és Allen hetek alatt írtak rá egy BASIC interpretert, amely memóriatakarékos, gyors és stabil volt. Ezzel a szoftverrel alapították meg a Micro-Soft nevű vállalatot, amely később a világ legnagyobb szoftvercégévé nőtte ki magát.
A nyolcvanas évekre a BASIC az otthoni számítógépek univerzális nyelvévé vált. A Commodore 64, a ZX Spectrum vagy az Apple II bekapcsolása után a felhasználót nem egy grafikus operációs rendszer, hanem egy villogó kurzor és a „READY” felirat fogadta. Egy egész generáció tanult meg programozni úgy, hogy számítástechnikai magazinokból gépelt be sokoldalas kódsorokat, majd órákig kereste az elütéseket, ha a játék nem indult el. A kódolás a hálószobák és garázsok csendes, de tömeges hobbijává vált.
Kazettáról töltött jövő: a magyar házipécés forradalom
A vasfüggöny mögött a technológiai felzárkózás teljesen más utat járt be, de a BASIC nyelv itt is a digitalizáció elsődleges motorja lett. Az 1980-as évek elején a magyar állam felismerte, hogy a jövő generációit muszáj felkészíteni a számítástechnika korszakára, amihez elérhető árú gépekre és könnyen oktatható programozási nyelvre volt szükség. A hivatalos nyugati importot akadályozó CoCom-lista miatt a hazai ipar sajátos megoldásokhoz folyamodott.
Az első jelentős állami oktatási projekt a HT-1080Z bevezetése volt 1983-ban. A Híradástechnika Szövetkezet a hongkongi EACA cég Video Genie számítógépét licencelte, amely valójában egy amerikai TRS-80 klón volt. A gépeket egy masszív iskolaszámítógép-program keretében juttatták el a középiskolákba. A Z80-as processzor köré épült masina a Microsoft Level II BASIC interpreterét használta, így a magyar diákok ezrei ezen a platformon sajátították el az algoritmusok logikáját.
A hazai mérnöki kreativitás csúcspontját azonban egy saját fejlesztésű otthoni számítógép, a Primo jelentette. A SZTAKI, az Elektromodul és a sárisápi Új Élet Mezőgazdasági Termelőszövetkezet furcsa szövetségéből 1984-ben született meg a legendás masina. A Primo lelke az NDK-ban gyártott U880 processzor volt, a BASIC interpretert pedig hazai mérnökök égették négy darab 4K-s EPROM chipbe. A gép első szériája egy kapacitív érintőbillentyűzettel rendelkezett, ami használhatósági szempontból komoly kihívások elé állította a kódolókat, a gép mégis kultikus státuszt vívott ki magának.
A nyolcvanas évek közepére megjelent a Videoton TVC (TV-Computer) is, amelyet Tabon gyártottak. A magnókazettáról betöltött játékok és a tévére kötött fekete-fehér vagy kezdetleges színes kijelzők előtt ülve egy teljes magyar generáció tanult meg programozni. A Commodore Újság és a Bit-Let magazinok hasábjairól oldalakon át gépelték be a C64-re vagy Primóra írt BASIC programokat, hogy a „GOTO” és „PRINT” utasítások végrehajtásával saját játékokat hozzanak létre.
Az alábbi táblázat bemutatja a nyelv legmeghatározóbb inkarnációit és hazai platformjait az évtizedek során:
| BASIC verzió / Környezet | Kiadás éve | Fő platform | Történelmi és hazai hatás |
|---|---|---|---|
| Dartmouth BASIC | 1964 | Mainframe (GE-225) | Az első időkiosztásos, oktatási célú interaktív programnyelv. [cite: 5] |
| Altair BASIC | 1975 | Altair 8800 | A Microsoft első terméke, amely szoftverré tette a hardvert. [cite: 6] |
| Microsoft Level II BASIC | 1983 (Magyarországon) | HT-1080Z | A hazai iskolaszámítógép-program alapja, a diákok ezen tanultak kódolni. |
| Primo BASIC | 1984 | Primo (A/B/C típusok) | A magyar fejlesztésű házi számítógép saját EPROM-ba égetett tolmácsszótára. [cite: 1.2.1] |
| Visual Basic | 1991 | Windows | A grafikus felhasználói felületek (GUI) programozásának demokratizálása. [cite: 2] |
A spagettikód korszaka és a túlélés
A hatalmas népszerűség ellenére a szakma egyre keményebben kritizálta a nyelvet. [cite: 3, 6] Ahogy a szoftverek komplexitása nőtt, a BASIC rugalmassága teherré vált. [cite: 3, 6] A hírhedt GOTO parancsok korlátlan használata miatt a kódok átláthatatlan „spagettikóddá” kuszálódtak. [cite: 6] Edsger W. Dijkstra, a számítástechnika egyik legnagyobb úttörője egyenesen úgy fogalmazott, hogy a BASIC-nek kitett diákok elméje menthetetlenül megcsonkul a rossz programozási szokások miatt. [cite: 6] A kilencvenes évekre a C, a C++ és a Java szép lassan kiszorította a nyelvet a professzionális szoftverfejlesztésből.
A BASIC azonban nem halt meg, csupán formát váltott. A Microsoft az 1991-ben kiadott Visual Basic révén megmentette a süllyesztőtől. Az új, objektumorientált elemekkel bővített verzió lehetővé tette, hogy a fejlesztők az egeret használva, vizuálisan építsenek fel Windows-alkalmazásokat, a háttérben futó kódot pedig gyorsan megírhassák. Bár a modern webalapú keretrendszerek és a Python mára átvették a könnyen tanulható nyelvek trónját, az Office-ba épített VBA (Visual Basic for Applications) makrók formájában a nyelv ma is dollármilliárdos pénzügyi rendszereket és vállalati folyamatokat tart mozgásban.
Kemény János és Thomas Kurtz víziója hatvan év távlatából is hibátlanul érvényesül. Nem az volt a céljuk, hogy mindenkit szoftvermérnökké képezzenek, hanem az, hogy megadják a kontrollt a technológia felett az átlagembernek. A BASIC bebizonyította, hogy a kódolás nem misztikus varázslat, hanem egy logikai rendszer, amit bárki elsajátíthat.
