Miközben a világ a felszíni hőmérsékletek ingadozását figyeli, a mélyben egy sokkal riasztóbb folyamat zajlik, amely 2025-ben újabb történelmi csúcsot ért el. A legfrissebb, 2026. január közepén publikált tudományos adatok szerint a világ óceánjai a tavalyi évben ismét rekordmennyiségű hőt nyeltek el. Ez sorozatban a kilencedik év, amikor megdől a hőelnyelési csúcs, ami egyértelműen jelzi: a globális felmelegedés nemhogy lassulna, de a bolygó energia-egyensúlyhiánya egyre drasztikusabb méreteket ölt.
Az új jelentés, amelyet a Kínai Tudományos Akadémia (CAS) Légkörfizikai Intézete (IAP) vezetésével egy nemzetközi kutatócsoport tett közzé, rámutat, hogy az emberi tevékenység okozta többlethő több mint 90 százaléka az óceánokban köt ki. A 2025-ös adatok azért is különösen aggasztóak, mert bár a felszíni hőmérséklet (SST) a La Niña jelenség miatt kissé hűlt a 2023-as és 2024-es évekhez képest, a mélyebb rétegek hőtartalma (OHC – Ocean Heat Content) továbbra is megállíthatatlanul emelkedik.
A 23 zettajoule-os figyelmeztetés
A kutatás legfontosabb száma a 23 zettajoule. Ennyi többlethőt nyeltek el az óceánok felső 2000 méteres rétegei 2025-ben a 2024-es szinthez képest. Hogy ezt a mértékegységet kontextusba helyezzük: egy zettajoule a 10-es szám 21. hatványa, azaz egy szextillió joule. Ez a mennyiségű energia felfoghatatlanul nagy, ezért a tudósok gyakran élnek hasonlatokkal az érzékeltetésére.
A 23 zettajoule-os növekedés nagyjából megfelel annak, mintha a világ teljes, 2023-as szintű áramfogyasztását szoroznánk meg kétszázzal. Egy másik, gyakran használt analógia szerint ez az energiamennyiség több százmillió hirosimai atombombának felel meg, mintha azokat folyamatosan robbantották volna az óceánban az év minden napján. Ez a hőenergia nem tűnik el: beépül a vízrendszerbe, tágulást okoz, és évszázadokra meghatározza a klímarendszer tehetetlenségét.
Miért fontosabb az OHC, mint a felszíni hőmérséklet?
A klímakutatásban fontos különbséget tenni a tengerfelszíni hőmérséklet (SST) és az óceáni hőtartalom (OHC) között. Míg az SST-t erősen befolyásolják az olyan természetes időjárási ciklusok, mint az El Niño vagy a La Niña, addig az OHC egy sokkal stabilabb és megbízhatóbb mutatója a globális felmelegedés valódi ütemének.
2025-ben a Csendes-óceánon egy átmeneti La Niña állapot alakult ki, amely hűtő hatással volt a felszínre. Ennek eredményeként a globális átlagos tengerfelszíni hőmérséklet „csak” a harmadik legmelegebb volt a mérések történetében, elmaradva a 2023-as és 2024-es rekordoktól. Ez a felszíni „lehűlés” azonban megtévesztő lehet a laikus szemlélő számára. A mélyebb rétegekben a hőtárolás nem állt meg, sőt, a felhalmozódás üteme gyorsult. Az óceánok memóriája hosszú: a ma elnyelt hő még évtizedekig, sőt évszázadokig fűti majd a rendszert, akkor is, ha holnap nullára csökkentenénk a kibocsátást.
A rétegződés és az oxigénhiány veszélyei
A melegedés egyik legveszélyesebb fizikai következménye az óceánok sztratifikációja, vagyis rétegződése. A melegebb, kisebb sűrűségű víz a felszínen marad, és nem keveredik a mélyebb, hidegebb, tápanyagban gazdag rétegekkel. Ez a folyamat 2025-ben is tovább erősödött, ami egyfajta „lezárt fedőt” képez az óceánokon.
Ennek a jelenségnek kettős negatív hatása van. Egyrészt a mélyből nem jutnak fel a tápanyagok, amelyekre a fitoplanktonoknak – a tengeri tápláléklánc alapjának – szükségük van. Másrészt a légkörből származó oxigén nehezebben jut le a mélyebb rétegekbe, ami az óceáni „holtterek” kiterjedéséhez vezet, ahol az alacsony oxigénszint miatt a tengeri élővilág képtelen fennmaradni. A stabilabb rétegződés emellett csökkenti az óceánok képességét a légköri szén-dioxid elnyelésére is, ami tovább gyorsítja a légköri felmelegedést – ez egy klasszikus pozitív visszacsatolási hurok.
Adatok és tendenciák: A gyorsuló melegedés
Az alábbi táblázat az elmúlt évek óceáni hőtartalom-növekedését mutatja a bázisidőszakhoz képest, jól szemléltetve a folyamat gyorsulását és a rekordok állandósulását.
| Év | Hőtartalom növekedése (Zettajoule, az előző évhez képest) | Felszíni hőmérséklet (SST) rangsor | Domináns jelenség |
|---|---|---|---|
| 2025 | +23 ZJ (Rekord) | 3. legmelegebb | La Niña átmenet |
| 2024 | +16 ZJ | 2. legmelegebb | El Niño |
| 2023 | +15 ZJ | 1. legmelegebb | El Niño kezdete |
| 2022 | +10 ZJ | 5. legmelegebb | La Niña |
| 2021 | +14 ZJ | 6. legmelegebb | La Niña |
Magyarországi hatások: messze a tenger, mégis érezzük
Bár Magyarország nem rendelkezik tengerparttal, az óceánok állapota közvetlen hatással van a Kárpát-medence időjárására is. A 2025-ös év szélsőséges időjárási eseményei, a hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadék és az aszályos időszakok váltakozása szorosan összefügg a globális vízkörforgás megváltozásával. A felmelegedő óceánokból származó fokozott párolgás több nedvességet juttat a légkörbe, ami növeli a viharok intenzitását.
A hazai szakértők és a Portfolio által szemlézett jelentések is kiemelik, hogy az Atlanti-óceán hőháztartása alapvetően határozza meg Európa időjárását. Ha az óceáni áramlatok rendszere (például az AMOC) a melegedés és a sókoncentráció változása miatt tovább gyengül, az Magyarországon is kiszámíthatatlanabb évszakokat, nyáron tartósabb hőhullámokat, télen pedig a sarki hidegbetörések gyakoribbá válását eredményezheti.
Kilátások és a „vízkörforgás gyorsulása”
A 2026-os évre vonatkozó előrejelzések sem biztatóak. A kutatók szerint az óceánok hőtartalma továbbra is emelkedni fog, függetlenül attól, hogy a felszínen éppen El Niño vagy La Niña uralkodik. A melegedés egyik leglátványosabb következménye a globális tengerszint emelkedése, amelyet nemcsak a jégsapkák olvadása, hanem a víz hőtágulása is okoz. A melegebb víz egyszerűen nagyobb térfogatot foglal el.
Kevin Trenberth, az Új-Zélandi Aucklandi Egyetem klímakutatója és a tanulmány társszerzője szerint a helyzet egyértelmű: „Az óceán a legmelegebb a mérések kezdete óta. Egy nagyon más bolygót hozunk létre.” A szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy a változások a vízkörforgás „sósabbá válását” is eredményezik a sós területeken, és „édesebbé válását” az édesvízi területeken, ami tovább fokozza az időjárási szélsőségeket: a száraz területek szárazabbak, a csapadékosak még csapadékosabbak lesznek.
A megoldás kulcsa továbbra is az üvegházhatású gázok kibocsátásának radikális csökkentése, de az óceánok tehetetlensége miatt a felmelegedés hatásaival még évtizedekig számolnunk kell.
