A NASA Jet Propulsion Laboratory (JPL) mérnökei 2026 tavaszán kritikus döntést hoztak az emberiség legtávolabb járó követei, a Voyager szondák élettartamának meghosszabbítása érdekében. A 1977-es indítás óta működő eszközök radioizotópos termoelektromos generátorai (RTG) évente körülbelül 4 wattot veszítenek teljesítményükből. A 2026. májusi adatok alapján a Voyager-1 már több mint 25 milliárd kilométerre jár a Földtől, ahol a rádiójelek oda-vissza útja közel két napot vesz igénybe. Az energiaforrások kimerülése miatt a mérnökök egy kockázatos, de zseniális stratégiát, az úgynevezett Big Bang manővert készítették elő, amellyel további éveket nyerhetnek a csillagközi kutatásokhoz.
A kritikus feszültségcsökkenés kezelése
A Voyager-1 2026. februári tervezett manővere során váratlan feszültségesést tapasztaltak, ami majdnem aktiválta a szonda automatikus védelmi rendszerét. Ha ez megtörténik, a kritikus rendszerek leállnak, és a helyreállítás hónapokig tartó, bizonytalan kimenetelű folyamat lenne. Ennek megelőzésére 2026. április 17-én a NASA leállította az alacsony energiájú töltött részecskék mérésére szolgáló LECP műszert a Voyager-1 fedélzetén. Ez a lépés közel egy évnyi haladékot ad a csapatnak a végleges megoldás implementálásához. A Voyager-2 esetében hasonló leállításra már 2025 márciusában sor került.
A Big Bang stratégia technikai háttere
A 2026 májusában és júniusában esedékes művelet lényege a szondák belső fűtési és energiaellátási rendszerének teljes újrakonfigurálása. A mérnökök olyan eszközöket kapcsolnak ki, amelyek eddig a hajtóanyagvezetékek fagyás elleni védelmét szolgálták, és helyettük alacsonyabb energiafelvételű alternatívákat aktiválnak. Ezzel a váltással összesen 10 watt energiát takaríthatnak meg, ami ebben a fázisban hatalmas eredménynek számít. A tesztfázis a Voyager-2 szondán kezdődik, mivel az közelebb van és valamivel több energiatartalékkal rendelkezik.
A tudományos misszió folytatása
Bár a műszerek sorozatos kikapcsolása fájdalmas veszteség a tudomány számára, a cél a legalább egy aktív műszer megtartása 2030-ig. Jelenleg a Voyager-1 két, a Voyager-2 pedig három tudományos műszert üzemeltet, amelyek továbbra is adatokat szolgáltatnak a helioszférán túli plazmahullámokról és mágneses mezőkről. A Big Bang manőver sikere esetén remény van arra is, hogy az áprilisban leállított LECP műszert később újraaktiválják, mivel annak pásztázó motorját szándékosan készenléti állapotban hagyták.
| Paraméter | Voyager-1 (2026) | Voyager-2 (2026) |
|---|---|---|
| Távolság a Földtől (AU) | kb. 169,8 | kb. 143,1 |
| Aktív tudományos műszerek | 2 (Magnetométer, PWS) | 3 (CRS, Magnetométer, PWS) |
| Utolsó leállított műszer | LECP (2026. április) | LECP (2025. március) |
| Becsült energiatermelés | ~225-230 Watt | ~230-235 Watt |
| Big Bang manőver várható ideje | 2026. július (legkorábban) | 2026. május-június |
Magyar közreműködés és tudományos hatás
Bár a Voyager-program közvetlen irányítása amerikai feladat, a szondák által gyűjtött csillagközi adatok feldolgozásában magyar asztrofizikusok és kutatóintézetek (például a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársai) is részt vesznek. A 2026-os mérési eredmények alapvető fontosságúak a naprendszerünk védőbuborékának, a helioszférának a megértéséhez, amely megvédi a Földet a nagy energiájú kozmikus sugárzástól.
A jövő kilátásai
Amennyiben a 2026-os energiamenedzsment-kísérletek sikeresek lesznek, a szondák akár a 2030-as évek közepéig is küldhetnek mérnöki adatokat. A tudományos küldetés várhatóan 2030 körül ér véget, amikor az energia szintje a kritikus 200 watt alá süllyed, ami már a jeladó működtetéséhez is kevés lehet. A Voyager páros azonban így is messze túlteljesítette eredeti, ötévesre tervezett küldetését, és jelenleg is az egyetlen adatforrásunk a csillagközi anyagról.
