Történelmi pillanatnak volt szemtanúja a világ, amikor a floridai Kennedy Űrközpont 39B indítóállásáról a magasba emelkedett a NASA SLS (Space Launch System) rakétája. Több mint fél évszázaddal az Apollo-program lezárása után ismét emberekkel a fedélzetén indult űrhajó a Hold irányába. Az Artemis II küldetés nem csupán egy technológiai teszt, hanem az a kritikus lépés, amely megágyaz a későbbi holdraszállásnak és a tartós égi jelenlétnek.
A küldetés menete és a mélyűr kapuja
Az Artemis II az első olyan misszió az Artemis-program keretében, amely során négy űrhajós foglal helyet az Orion kapszulában. A startot követően az űreszköz először a Föld körüli pályán marad, ahol a legénység és az irányítás alapos rendszertesztet hajt végre. Ez a szakasz kritikus az életfenntartó rendszerek és a navigációs berendezések hitelesítése szempontjából, mielőtt az űrhajó elhagyná a Föld közvetlen környezetét.
A misszió során az űrhajósok nem szállnak le az égitest felszínére. Ehelyett egy úgynevezett szabad visszatérési pályát (free return trajectory) alkalmaznak. Ez azt jelenti, hogy a Hold gravitációját kihasználva, mint egyfajta parittyát, fordulnak meg az égitest túlsó oldala felett, majd indulnak vissza a Földre. Ezzel a módszerrel tesztelik az Orion hőpajzsát, amelynek a légkörbe való visszatéréskor elképesztő, 2800 Celsius-fokos hőmérsékletet kell elviselnie.
Négy név, akik történelmet írnak
A legénység összetétele szimbolikus jelentőséggel is bír, hiszen tükrözi a modern űrkutatás sokszínűségét és nemzetközi összefogásának jellegét. A parancsnok, Reid Wiseman mellett Victor Glover pilóta, valamint Christina Koch és a kanadai Jeremy Hansen küldetésfelelősök alkotják a csapatot. Glover az első afroamerikai, Koch az első nő, Hansen pedig az első nem amerikai állampolgár, aki elhagyja az alacsony Föld körüli pályát és eljut a Hold közelségébe.
| Paraméter | Adat / Részlet |
|---|---|
| Hordozórakéta | SLS (Space Launch System) Block 1 |
| Űrhajó típusa | Orion MPCV |
| Legénység létszáma | 4 fő (3 amerikai, 1 kanadai) |
| Küldetés időtartama | Körülbelül 10 nap |
| Legnagyobb távolság | Kb. 10 300 km a Hold túlsó oldala felett |
| Visszatérési sebesség | Kb. 40 000 km/h |
A magyar tudomány hozzájárulása a küldetéshez
Bár az Artemis II fedélzetén magyar űrhajós nem tartózkodik, a hazai tudományos élet képviselői jelentős szerepet játszanak a program biztonságos megvalósításában. A küldetés egyik legnagyobb kockázata a kozmikus sugárzás, amely a mágneses védőburkon kívül éri az asztronautákat. A HUN-REN Energiatudományi Kutatóközpont (EK) szakemberei által fejlesztett passzív sugárzásmérő detektorok már az Artemis I során is bizonyítottak a kapszula belsejében.
A magyar fejlesztésű doziméterek adatai segítenek pontosan feltérképezni, mekkora terhelést kap az emberi szervezet a mélyűrben. Ez az információ elengedhetetlen a későbbi, hónapokig tartó holdi tartózkodások és a Gateway űrállomás üzemeltetése szempontjából. A magyar mérnöki precizitás így közvetve hozzájárul ahhoz, hogy a legénység egészségügyi kockázatai minimálisra csökkenjenek.
A jövő alapkövei: Mi vár ránk az Artemis II után?
Ha az Artemis II sikeresen landol a Csendes-óceánban, a NASA és partnerei azonnal megkezdik az Artemis III előkészítésének finomhangolását. Ez a következő nagy lépés, amely már tényleges holdraszállást irányoz elő, várhatóan az évtized második felében. Ott már a SpaceX Starship HLS (Human Landing System) lesz a központi elem, amely leviszi az űrhajósokat a Hold déli sarkvidékére.
Az Artemis-program nem csupán egy rövid látogatásról szól. A cél egy állandó bázis kiépítése és a Lunar Gateway űrállomás létrehozása, amely ugródeszkaként szolgálhat a jövőbeli Mars-utazásokhoz. Az Artemis II tehát egy új korszak kezdete, ahol az űrkutatás már nem nemzeti presztízsharc, hanem az emberiség közös technológiai szintlépése.
