Az ESA Gaia űrtávcső frisseredményei szerint egy óriási, függőleges irányú „hullám” söpör végig a Tejútrendszer korongján. A csillagok nem kaotikusan „vándorolnak”, hanem a galaktikus síkra merőlegesen, hullámszerű oszcillációt végeznek – mintha stadionhullám terjedne végig a korongon. A jelenség a galaxis középpontjától nagyjából 30–65 ezer fényév távolságban rajzolódik ki, és fiatal óriáscsillagok, illetve cefeidák mozgásából olvasható ki.
Mi okozhatja?
A fő hipotézis egy múltbeli kölcsönhatás valamely törpegalaxissal, amely gravitációs „lökéshullámot” indíthatott a korongban. Az is elképzelhető, hogy a gázkomponens hordozza a jelet, és a belőle később születő csillagok „öröklik” a mozgásmintázatot. A kutatók óvatosak a más, korábban ismert szerkezetekkel (például a Radcliffe-hullámmal) való direkt összekapcsolással – jelenleg ez nyitott kérdés.
Mit mondanak a számok?
| Tulajdonság | Érték / tartomány |
|---|---|
| Érintett tartomány a galaxisban | ~30 000 – 65 000 fényév galaktocentrikus sugár |
| Jelleg | Függőleges (a korongsíkra merőleges) oszcilláció, hullámszerű terjedéssel kifelé |
| Megfigyelt tracer populáció | Fiatal óriáscsillagok és cefeidák (Gaia-katalógus alapján) |
| Lehetséges ok | Múltbeli kölcsönhatás egy törpegalaxissal; gázdinamika továbbadása az új csillagoknak |
| Kapcsolat más ismert szerkezetekkel | Bizonytalan (Radcliffe-hullámhoz való viszony vizsgálat alatt) |
Miért fontos ez?
A felfedezés azt üzeni, hogy a Tejútrendszer nem „statikus” korong: külső és belső hatások miatt nagy léptékű, kollektív mozgásokat végez. Ez hatással van a gáz- és csillageloszlásra, a csillagkeletkezésre és a galaxis hosszú távú fejlődésére. A közelgő Gaia DR4 még pontosabb pályaadatokkal segíthet tisztázni a hullám eredetét és finom részleteit.
Háttér: mit csinál a Gaia?
A 2013–2025 között működő Gaia űrtávcső páratlan pontossággal mérte csillagok milliárdjainak pozícióját és sajátmozgását. Bár a műszer már nyugalomba vonult, a feldolgozás és az adatkiadások (pl. a 2026-ra várt DR4) tovább folytatódnak – így a „Nagy hullám” jelenségéhez hasonló dinamikai nyomok feltérképezése is gyorsulhat.
