A kép illusztráció.
A Lunar Trailblazer a NASA SIMPLEx programjának egyik kis méretű holdszondája volt, melynek feladata az volt, hogy felderítse és feltérképezze a Hold felszínén található vizet – legyen az vízmolekula, jég vagy hidroxil (OH) –, továbbá tanulmányozza az eloszlását, mennyiségét és napszakos változásait.
📅 Indulás és gyors baj
A készülék 2025. február 26-án indult SpaceX Falcon 9 rakétával a NASA IM-2 küldetéséhez kapcsolódva. A start után körülbelül 48 perccel sikeresen levált, és az első rádiókapcsolatot még aznap este felépítették. Ám 2025. február 27-én elveszett a kapcsolat – valószínűleg a napelemek nem voltak megfelelően beállítva, így a szonda nem tudta tölteni akkumulátorait, és energiapótlás nélkül fokozatosan lemerült.
🔄 A kommunikáció újraélesztésének kísérletei
A NASA több hónapon át próbálta újrakapcsolni a Lunar Trailblazert: globális rádióantennák és optikai mérések segítésével nyomon követték a szonda forgását, amely lassan belépett az űrutazás mezejére – a remény az volt, hogy a forgás révén napelemei újból napfénybe kerülhetnek, feltölthetik az akkumulátort, és visszajön a rádiójel. Sajnos nem sikerült.
🕯 A küldetés hivatalos zárása
-
július 31-én a NASA hivatalosan lezárta a számításba vehető opciókat, miután semmilyen kommunikáció nem valósult meg. Ez zárta le a Lunar Trailblazer küldetését, amely sohasem ért holdi pályára.
🧪 Műszerek és technológiai érték
A műhold két fő tudományos műszert hordozott:
| Műszer | Fejlesztő | Feladat |
|---|---|---|
| HVM³ (High-Resolution Volatiles and Minerals Moon Mapper) | JPL, Caltech | Rövidhullámú infravörös spektrális térképek készítése; vízformák azonosítása |
| LTM (Lunar Thermal Mapper) | University of Oxford (UK Space Agency) | Középhullámú infravörös hőmérsékleti térképezés és ásványi összetétel vizsgálata |
A szonda mindössze körülbelül 200 kg, és teljesítménye a napelemek után 280 W-ra volt tervezve, mely a méretéhez képest kiemelkedő volt.
Miről maradtunk le és miért fontos ez?
💔 Mi ment rosszul?
A kommunikáció elvesztése miatt a pályakorrekciós manővereket sem lehetett végrehajtani, így a szonda nem jutott holdi pályára. A napelemek nem optimális orientációja miatt az akkumulátor lemerült, a rendszerek leálltak, és gyakorlatilag „elsodródtak” a távol-űrbe.
🌍 Szakmai következmények és tanulságok
A Lunar Trailblazer egy alacsony költségvetésű, gyorsan fejleszthető küldetés volt, amely a NASA új innovációs irányvonalát képviselte. Bár céljai nem teljesültek, a misszió mégis értékes tapasztalatokat szolgáltatott a hasonló jövőbeli küldetésekhez: a SIMPLEx és CLPS programok kockázatkezeléséhez, technológiai validációhoz, valamint a kis szatellit-alapú tudományos missziók létjogosultságának megítéléséhez.
🧠 Mi volt még ebben a NASA-nak?
-
A projektben részt vevő Caltech, JPL, Lockheed Martin és Oxford együttesen dolgozott a technológiai megoldásokon – a megépített spektrométerek élvonalbeli fejlesztések, melyek később más missziókon is fel fogják bukkanni (pl. UCIS‑Moon).
-
A NASA álláspontja: ezek a „magas kockázat–nagy hozam” küldetések segítenek felkészülni a jövő emberes holdi jelenlétére, még ha néha kudarcba is fulladnak.
Összegzés: mi jöhet ezután?
A Lunar Trailblazer ugyan nem érte el tudományos céljait, de értékes leckéket adott arról, hogyan működnek kis küldetések kombináltan innovációs kísérlettel. A technológia, a csapatok és módszerek tovább fejlődnek; a következő missziók – legyenek NASA-s vagy kereskedelmi partnerek által szervezettek – ezekből az alapokból építhetnek tovább.
A Hold vize egyre izgalmasabb, és nem tűnt el – csupán egy küldetés nem tudta kifürkészni. A tanulságok azonban ott maradtak.
